Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

18 évenkint fizetendő tartásdíj összegét 180 koronáról 215 koronára emelte fel; I. r. alperest felülvizsgálati kérelmének egyéb részeivel elutasította, a felülvizsgálati eljárás költségét a peres felek közt kölcsönösen megszüntette a következő indokolással: A felülvizsgálati bíróság előrebocsátja, hogy noha a felebbezési bíróság Ítélete ellen csak I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, ezt arra való tekintettel, hogy ezt a peres ügyet mindkét alperesre nézve csak egységesen lehet eldönteni, a S. E. 139. és 191. §§-ai értelmében, a II. r. alperes nevében is beadottnak kellett tekinteni. Az I. r. alperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn felperes özvegyi jogát megállapította, annak ellenére, hogy felperes férje után hagyaték nem maradt és midőn alpereseket arra kötelezte, hogy felperesnek, a ki II. r. alperes mostoha anyja, a kivel szemben tehát alpereseknek tartási kötelességük nincs, abból a vagyonból fizessék özvegyi tartását, a melyet felperes férje, a II. r. alperes édes atyja, életfogytiglan való lakás és tartás szolgalma fejében, tehát visszteherrel, alperesekre ruházott át. Az I. r. alperesnek eme panaszai nem állhatnak meg. Mert igaz ugyan, hogy az özvegyi jogot rendszerint csak a hagyatékot alkotó vagyonban gyakorolhatni és hogy az a hagyatéknak alkotó részét nem tevő előre kiadott értéknek hasznaira ki nem terjed. Ámde abban az esetben, a milyen ez a per alatt álló is, midőn az örökhagyó egész vagyonát még életében, bár holtiglan járó lakás és eltartás kikötésével, elajándékozta és evvel az özvegyet özvegyi jogának érvényesíthetésétől egészen megfosztja, az özvegy az őt megillető özvegyi tartást ettől a megajándékozottól követelheti. Mivel pedig felperes II. r. alperes atyjának második felesége volt, a kit az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-a értelmében, özvegyi jog czímén egy gyermekrész haszonélvezete illeti meg: felperes a megajándékozott alperesektől az ajándék tárgyát képező vagyonból egy gyermekrész, tehát e vagyon felerészének haszonélvezetét követelheti. Ebben a jogában pedig őt az örökhagyó ajándékozása annál kevésbbé korlátozhatja, mert az id. törv. szab. I. r. 7. és 8. §-aiban foglalt rendelkezések csak az ott megnevezett személyek törvényes osztályrészére vonatkoznak, a második feleség özvegyi jogára tehát nem alkalmazhatók. Az I. r. alperesnek az az érvelése, hogy itt nem forog fenn