Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
16 A felebbozési bíróság Ítéletét felülvizsgálati kérelemmel a felperes támadja meg és abban azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy annak ellenére, hogy felperes annak a körülménynek a bizonyítására, hogy W. Mór elhalálozása után, annak a haszonbérleti szerződéssel szerzett jogai kizárólag özvegyére és W. Vilmosra szállottak, öt tanút hivott fel és ezeknek kihallgatását a felebbezési bíróság el is rendelte, mindazonáltal azok közül csak hármat hallgatott ki, kettőnek kihallgatását pedig mellőzte; továbbá azzal, hogy a pert néhai W. Mór összes örököseinek perben állása nélkül érdemileg el nem dönthetőnek jelentette ki, holott a haszonbérlemény birtokában egyedül a hátrahagyott özvegy és W. Vilmos vannak, következően ezekkel szemben a per, a többi örököstárs perbenállása nélkül is eldönthető. Ezeknek a panaszoknak nincs megállható alapjuk; mert abban az esetben, ha a bíróság a fenforgó körülményeknél fogva arra a meggyőződésre jut, hogy a további bizonyítás felvétele eredményre nem vezethet, a további bizonyítás felvételét mellőzheti, egyedül arra lévén kötelezve, hogy Ítéletében felsorolja azokat az okokat, a melyek őt a bizonyítás felvételének mellőzésére indították; már pedig a felebbezési bíróság e részben indokolási kötelességének eleget tett; mert továbbá a felperes keresetében a közte és W. Mór között megkötött haszonbérleti szerződés megszüntetését kérte; már pedig a szerződés megszüntetésének kérdésében csak a szerződés megkötésében résztvevő összes felek, vagy azok jogutódainak perbenállása mellett hozható érdemleges határozat és ezekkel szemben az ügy csak egységesen dönthető el; minthogy pedig a felebbezési bíróságnak Ítéleti tényállása szerint az egyik szerződő fél W. Mór időközben elhalálozott és maga után nyolcz örököst hagyott, a kik között kiskorúak is vannak, ellenben a felebbezési bíróság nem fogadta el bizonyítottnak, hogy a haszonbérleti szerződéssel W. Mór által szerzett jogok egyedül egyik örökösére, a perbe idézett W. Vilmosra szállottak volna: annálfogva a felebbezési bíróság a jogszabályoknak megfelelően határozott, midőn kimondotta, hogy W. Mór összes örököseinek perbenállása nélkül a jelen per érdeme el nem dönthető. Ezek szerint a felperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. (Kir. Guria I. G. 380 1907. 1907 szeptember 11.)
