Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

15 kaiméval, másként vagy egyáltalán nem állott fenn a kötelmet megszüntető, vagy olyan jogi okból, mely azt joghatályosan nem is létesítette (hasonló értelemben határozott a kir. Curia 1907 június hó 26-án I. G. 323. sz. a.)-* Ebben az esetben tehát az anyagi jog imént vázolt szabálya alapján éppen úgy, mint a S. E.-nak fennidézett 73. §-a értelmében alperesnek lett volna kötelessége bebizonyítani, hogy a valódinak elismert két nyilatkozata ellenére felperesnek vele szemben nincs követelése, hogy az összeszámolás eredménye téves és hogy az ö kezeléséből az általa elismert hiány valósággal nem származott. A felebbezési bíróság éppen azért jogszabályt sértett meg, midőn alperest nem kötelezte erre a bizonyításra és tetézte ezt a jogszabálysértést avval, hogy felperesnek az általa fölajánlott bizonyítást a per döntő körülményeire nem engedte meg, noha erre vállalkozott, a nélkül, hogy azt a bizonyítás szabályai kötelességévé tennék. Mivel pedig a felebbezési bíróság, téves jogi felfogása következtében, nem méltatta a per anyagát abból a szempontból, vájjon alperes bizonyító kötelességének elégett tett-e? mivel enélkül ez a peres ügy érdemében el nem bírálható : a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldani és ezt a bíróságot, a bizonyításnak ebben az irányban felvételére és ennek eredményéhez képest ujabb határozat hozatalára kellett utasítani, a mely határozat a per összes költségének ki által viselését is el fogja dönteni. (Kir. Curia I. G. 356/1907. 1907 szeptember 11.) 2724. Haszonbérleti szerződés megszüntetésének kérdésében csak a szerződés megkötésében résztvevő összes felek, vagy azok jogutódainak perben állása mellett hozható érdemleges határozat és ezekkel szemben az ügy csak egységesen dönthető el. A felebbezési bíróság felperest haszonbérletből való kimozdítás iránti keresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással : * Lásd XII. kötet 439. lapján.