Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

14 birta reá alperest az ez utóbbi által kifogásolt nyilatkozatok aláírására és a kezelésével okozottt kár fennállásának elismerésére. Mivel pedig azt, hogy az állított kényszer előidézte félelem alapos és igazságtalan volt-e? az 0. P. T. 870. és 55. §§-ai értelmében, a veszély nagyságából és valószínűségéből, a fenyegetett személy testi és lelki állapotából kell megítélni; mivel a felebbezési bíróság megállapította tényállásból ilyen igazságtalanul előidézett félelemre és evvel kapcsolatosan a fenyegetés jogellenes jellegére nem lehet jogi következtetést vonni: ki kellett mondani, hogy a felebbezési bíróság megsértette az 0. P. T. 870. §-ában foglalt anyagi jogszabályt, midőn azt állapította meg, hogy alperes két nyilatkozatát a felperes jogellenes kényszerének hatása alatt állította ki és hogy azoknak ebből az okból jogi hatályuk nincs. Eljárási és anyagi jogszabályt sértett meg a felebbezési bíróság avval is, hogy annak ellenére, hogy alperes nem vonta kétségbe e nyilatkozatainak valódiságát, a S. E. 73. §-ában foglalt rendelkezéssel ellentétben, nem alperest kötelezte annak bizonyítására, hogy e nyilatkozatok tartalma nem fejezi ki az alperes igazi akaratát és hogy az az anyagi jog szempontjából hatálytalan, hanem felperest kötelezte a bizonyításra. Hasonló jogszabálysértést követett el a felebbezési bíróság e nyilatkozatoknak tartozást elismerő tartalma szempontjából is. Mert az összeszámolásból csak külsőleg keletkezik önálló jogi igény, anyagilag azonban az csak azt czélozza, hogy az eredeti jogosultság érvényesítését könnyebben tegye lehetővé, mert hiszen az összeszámolás lényegében ennek csak más nevű kötelmi jogczíme. nem pedig újítás. Az adós tehát a tartozás elismerésének részben vagy egészben joghatály nélkülinek kimondását is követelheti abban az esetben, ha az elismerés jogalap nélkül történt, akár azért, mert az adós fennállónak elismert kötelezettsége egyáltalán nem létezett és azt csakis a felek valamelyikének tévedéséből tekintették létezőnek, akár azért, mert az a kötelezettség már az elismerés idejében megszűnt volt. a felek azonban ezt a jogi tényt tévedésből, vagy megtévesztésből figyelmen kívül hagyták. Az adós tehát, éppen úgy, mint a hitelező, kifogás alakjában, bármikor jogosult visszamenni arra a jogviszonyra, a mely a tartozás elismerésének sajátképen való jogalapja, csakhogy a bizonyítás kötelessége ebben az esetben azt a felet terheli, a ki azt állítja, hogy kötelezettsége, vagy jogosultsága már az összeszámolás al-