Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

13 alperes által kezelésének ideje alatt tetemes hiány származott, a melyért csakis alperes lehetett felelős, mert ő kezelte a faraktárba szállított fát és az ezért befolyt pénzt. Midőn tehát felperes megbízottai, a felebbezési biróság megállapította tényállás szerint, emez eredmény megállapítása után alperest bűnvádi feljelentésnek kilátásba helyezésével arra indították, hogy az általa is elismert hiány fedezésére nekik megfelelő vagyoni biztosítékot nyújtson, akkor ő reá nem gyakoroltak jogellenes kényszert, hanem éltek avval a jogukkal, a melyet nekik a törvény biztosít, az alperes szabad elhatározására bízva, hogy az őt a jogszabályaink alapján fenyegető két eshetőség közül, a mely reá nézve ugyan két nagy bajt is jelenthetett, melyiket választja. Midőn pedig alperes a reá nézve kisebbnek látszó bajt választva, a szóban forgó két nyilatkozatot állította ki, — az egyiket 1900 november 3-án, a másikat két nappal később; — midőn ezekben a nyilatkozatokban elismerte a kezeléséből eredt hiány fenforgását és felperesnek ebből kifolyóan, a kereseti összegnek megfelelő követelése fennállását és midőn ennek a követelésnek sürgős biztosítása végett tőle telhetően felperesnek fedezetet nyújtott: semmi esetre sem cselekedett oly lelki kényszer hatása alatt, a mely őt megfosztotta annak a lehetőségétől, hogy helyzetét higgadtan meg ne fontolja és ne számoljon az elébe tárt két eshetőség összes lehetséges következményeivel. S éppen az a körülmény, hogy ő a tartozását elismerő nyilatkozatban felperes megbizottainak összeszámolása tekintetében bizonyos fentartással élt, kikötve magának a számadás számszerű helyességének felülbírálását, tanúsítja legjobban, hogy csak a hiány számszerű nagyságában nem volt bizonyos, nem pedig abban, hogy hiány egyáltalán fenforog és hogy felperes ezen az alapon ellene, mint a raktár és az oda befolyt pénz kezelésével megbízott alkalmazottja ellen, jogosan élhetett a hűtlen kezelés vagy sikkasztás gyanújával és jogosan vehette volna igénybe vele szemben a büntető jogszolgáltatás oltalmát. Felperes eme jogosultságát nem rontja le az a megállapított tény, hogy a büntető biróság alperest a sikkasztásnak ellene felperes által emelt vádja alól felmentette, mert ez csak annyit bizonyít, hogy a megállapított hiányt alperes nem szándékosan és különösen nem a büntető törvénybe ütköző cselekménynyel, vagy mulasztással okozta, de nem bizonyítja a fenforgó körülmények közt azt, hogy felperes jogellenes fenyegetéssel