Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

2 Ugyanis, a mint ezt a kir. Guria I. G. 575 904. számú határozatában is kimondotta, jogszabály az, hogy ha a haszonbérbeadó a haszonbért utólagosan jogfentartás nélkül fogadja el, a haszonbér fizetésnek késedelmes teljesítése okából a szerződés megszüntetésével a haszonbérletből való kimozdítást követelni nem jogosult. A felebbezési bíróság Ítéletében önállóan megállapított és a S. E. 197. §-a rendelkezésénél fogva a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból kitűnően, az alakilag és tartalmilag valónak elfogadott 3. és 4. sz. alatti nyugták szerint, az 1906. évi augusztus hó 15-én esedékessé vált azt a félévi haszonbéri öszeget, a melynek késedelmes fizetésére a kereset alapíttatott, alperesek utólag 1906. évi augusztus 21. és 30-ik napján magának felperesnek, hátralékos részében pedig ugyanaz évi szeptember hó 10. napján, tehát a keresetnek 1906. évi október hó 4. napján történt beadása előtt, felperesi ügyvéd kezéhez lefizették; minthogy pedig e nyugtákban jogfentartás nem foglaltatik, és a felebbezési bíróság ítéletében nem állapította meg azt, hogy az utólagos fizetést akár felperes akár annak ügyvéde, ki a mellékelt meghatalmazás szerint az ügy vitelére még 1906. évi szeptember hó 9. napján, tehát a szeptember 10-ki fizetés előtt nyert megbízást, az utólagos fizetést csak a szerződés 11-ik pontjában kikötött felmondás iránti, vagy a késedelemből eredő szerződés megszüntetése iránti jog kifejezett fentartása mellett fogadta el, a felebbezési bíróság ítélkezésénél a fennebb említett jogszabályt nyilván megsértette. Ehhez képest, mellőzve alpereseknek egyéb tárgytalanná vált panaszát, a felebbezési bíróságnak anyagi jogszabályba ütköző ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani, s ugyanazt a S. E. 109. 168. és 204. § ai alapján a felmerült összes költségben is marasztalni kellett. (Kir. Curia I. G. 359/1907. 1907 július 29.) 2719. Az a kérdés, hogy valamely dolog átadatott-e, ténykérdésre vonatkozik, ha azt a bíróság a kihallgatott tanuk szószerinti vallomása alapján megállapítja, ellenben, ha az átadást a tanuk által vallott ténykörülmények