Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

150 felperesektől megvett élő vagy holt fundus instructusból a felperesek beleegyezése nélkül semmit eladnia nem szabad, mindaddig, míg a vételár teljes kielégítést nem nyer s illetve, ha valami eladatnék, «a befolyandó ár a vételárba eladóknak átadandó", továbbá, hogy a vevő «az idei termésből 6000 koronát szintén a vételárra fordítani tartozik*), nem tekinthető olyan kétoldalú jogügyletnek, a mely harmadik személyre is kiterjedő hatálylyal a felperesek eladta ingók tulajdonának fentartását bizonyítaná. A tulajdon fentartása feltételének kikötését ugyanis, mint a tulajdonnak harmadik személyre is kiható megszorítását, a forgalom biztossága és jóhiszemű harmadik személyek érdekeinek megóvása érdekében a legszigorúbban kell értelmezni és azt harmadik személylyel szemben csak akkor lehet hatályosnak tekinteni, ha az a vételügylet megkötésével egyidőben jő létre, ha abban az eladó az ingóknak egyenként pontos leírásával és annak világos kikötésével tartja fenn magának azok tulajdonát, hogy a vételárnak az ugyancsak szabatosan meghatározott időpontban vagy határidőn belül meg nem fizetése esetében az eladott ingókat a vevő az ő birtokába visszabocsátani tartozik. Mivel pedig a D) a. okirat e feltételeknek egyikét sem tartalmazza, a vevőnek abban foglalt egyoldalú nyilatkozata pedig azokat nem pótolhatja; mivel a D) a. nyilatkozat tartalma még a szerződő felek közt sem állapít meg végleges elidegenítési tilalmat, mert eladó abban ugyanakkor a szóban forgó ingók eladását is megengedi és csak a vételár hováfordításáról rendelkezik; mivel a felperesek azt sem bizonyították, hogy az alperes követelését a végrehajtást szenvedő egyéb vagyonából is kielégítheti, illetve biztosíthatja: mindezeknél fogva a D) a. okiratban foglalt nyilatkozatot sem a tulajdon fentartására joghatálylyal létrejött és arra alkalmas jogügyletnek, sem olyannak tekinteni nem lehet, a melynek alapján a felperesek tulajdon jogczímén az általuk igényelt ingóknak a foglalás alól felmentését követelhetnék. Ezekből az okokból az alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni, a felpereseket igénykeresetükkel, a felebbezési birós.íg ítéletének megváltoztatásával, elutasítani és őket, mint teljesen perveszteseket, a S. E. 109., 168. és 204. §§-ai értelmében az alperesnek okozott összes perköltség viselésére kötelezni kellett. (Kir. Gurial. G. 18/1908. 1908 márczius 12. és I. G. 28/1908. 1908 márczius 31.)