Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
149 Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett meg avval, hogy dr. V. Manó és G. Ferencz tanukat nem közvetlenül hallgatta ki tanukként, hanem egy másik, még be sem fejezett perben tett vallomásaikat tette mérlegelése tárgyává. Ez a panasz alaptalan azért, mert a S. E. 64. §-a alapján a bíróság a más perben kihallgatott fenn megnevezett tanuk vallomását éppen úgy, mint minden egyéb bizonyító adatot szabad mérlegelésének tárgyává tehette akkor is, ha az a per nem az ebben a perben érdekelt mindkét peres fél közt folyt le. Panaszolja továbbá az alperes, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn a D) a. nyilatkozatot a tulajdon fentartásával egyenlő hatályúnak tekintve, annak alapján helyt adott a felperesek igénykeresetének, noha ez a nyilatkozat, a mely a vételnél több mint két hónappal későbben keletkezett, nem tartalmazza a tulajdon fentartását és ezt a végrehajtást szenvedő különben is olyan időben állította ki, a mikor az alperes követelése vele szemben már fennállott. Éppen ezért a D) a. nyilatkozatnak a jóhiszemű alperessel, mint végrehajtatóval szemben nem lehet hatályos. Ez a panasz lényegében alapos. A felebbezési biróság ugyanis azt állapította meg tényként és ez a megállapítás, mivel a peres felek azt meg nem támadták, a felülvizsgálati eljárásban a S. E. 197. §-a szerint irányadó, hogy a végrehajtást szenvedő a felperesektől 1907 márczius havában vette meg a k—i pusztát az alperes által 1907 június 23-án foganatosított biztosítási végrehajtás alkalmával 1—28. tsz. a. lefoglalt, a felperesek igényelte élő és holt felszerelési ingóságokkal együtl. Azt nem állapította meg a felebbezési biróság, hogy e vételügylet megkötésekor az eladó felperesek a szóban forgó ingók tulajdonát a vételár teljes lefizetéséig maguknak fentartották volna. A per irataihoz csatolt végrehajtási iratokból pedig az állapítható meg, hogy a végrehajtató alperesnek 4000 koronás váltókövetelése 1907 június 1-én járt le és hogy azt a biztosítási végrehajtást, a melynek foganatosításakor a felperesek igényelte ingókat lefoglalták, veszélybizonyítvány alapján rendelte volt el a k—i kir. törvényszék. Evvel az ügyállással szemben a D) a. nyilatkozat, a melyben a végrehajtást szenvedő 1907 május hó 20-án kijelenti, hogy a
