Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

134 útján nem követelhetik, hogy a társaság adósságaért lefoglalt társasági vagyon a birói zár alól feloldassék. Nem sértett ennélfogva jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn felpereseket keresetükkel elutasította. (Kir. Guria I. G. 0/1908. 1908 márczius 6.) 2771). A szövetkezet csőd alá kerülvén, annak volt tayja a í^s. T. 38. §. első bekezdésének rendelkezéséhez képest saját kölcsöntartozásába nem számíthatja be az általa teljesített tagsági befizetéseket vagy üzletrészét. A felebbezési bíróság alpereseket a kereseti 2800 K s járulékai megfizetésére kötelezte, a kir. Guria pedig I-rendű alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Az I. r. alperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz nem bír megállható alappal; már csak a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott új panaszpontok pedig a S. E. 190. §-a szerint tekintetbe nem vehetők. A felebbezési bíróság Ítéletéből, a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvből és ennek mellékleteiből, mint ez iránt a S. E. 197. §. szerint egyedül tekintetbe vehető adatokból ugyanis nem tűnik ki, hogy I. r. alperes a felebbezési eljárásban bizonyítékot hozott volna fel arra, hogy neki nászjutalék czímén a felperesi szövetkezet ellen már ennek csődbejutása előtt lejárt követelése van; a felebbezési bíróság tehát nem is volt abban a helyzetben, hogy azt a bizonyítékot felvegye. A mi I. r. alperesnek a felperesi szövetkezetnél történt tagsági befizetését, illetőleg ennek beszámítása iránti kifogását illeti, a felebbezési bíróság helyesen járt el akként, hogy ezt a beszámítást mellőzte; mert a K. T. 231. §-a szerint, I. r. alperes, mint a felperesi szövetkezet tagja, a szövetkezet kötelezettségeiért üzletrésze, tehát az e czímen befizetett összeg erejéig mindenesetre felelős; a felperesi szövetkezet azáltal, hogy ellene a csőd megnyittatott, a K. T. 247. §-a szerint feloszlottnak tekintendő és így a K. T. ~2~d. ^-a szerint a felperesi szövetkezet vagyonából, tehát az alpereseknél kölcsön czímén levő követeléséből is mindenekelőtt