Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

123 esetén a hátralék vételár egészben esedékessé válik; igen, de K. Józsefnek ez a tartozása nem foglalható a Gs. T. 14. és 67. §-ában írt bizonyos időszakokban teljesítendő fizetések iránti követelések közzé, és az idézett törvény 14. §-a nem hagy fenn kétséget a tekintetben, hogy a csődnyitással a közadós elleni többi követelések a csődtömeg irányában lejártaknak veendők. A Gs. T. 9. és 10. §-ának egybevetéséből kitünőleg a csődnyitás előtt elsőbiróságilag érdemi határozattal eldöntött perek úgy a birói illetékesség mint a közadósnak, következőleg a csődnyitás előtt ezzel jogilag egy személynek tekintett örökösének perbeli nyilatkozataira nézve azon állapotban mennek át a tömegre, melyben ezek a csődnyitás idejekor voltak. Ebből pedig jogszerűen az következik, hogy a közadósnak vagy örökösének ezekben a perekben az elsőbirósági eljárásban tett beismerését a tömeggondnok csak annyiban vonhatja vissza, a mennyiben azok csalárdúl vagy a hitelezők jogainak kijátszására irányozottan tétettek. Ehhez képest minthogy a felebbezési bíróság ítélete szerint az elsőbiróság ténymegállapítását elfogadta, e szerint pedig a perbevont örökös a kereseti követelés fenállását beismerte és a felülvizsgálati eljárásban bizonyítékul szolgálható tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy azok mellékleteiből nem tűnik ki, hogy a tömeggondnok oly tényeket hozott volna fel, a melyek miatt a felebbezési bíróságnak az említett beismerést hatályossága szempontjából a S. E. 58—60. §-a értelmében mérlegelése tárgyává kellett volna tennie: ennélfogva a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal sem, hogy a kereseti követelést a Gs. T. 62., 145. és 149. §-ára való tekintettel valódiságának megállapítása mellett a csődkövetelések II. osztályába sorozta, mert a felebbezési biróság ítéleti indokolása szerint a tömeggondnok a kereseti követelést a felszámolási eljárás rendén valódinak el nem ismerte, és ily esetben ezeknek megállapítása az említett 149. §. értelmében az illetékes perbíróság hatáskörébe tartozik. Ellenben alapos alperesnek a miatt emelt panasza, hogy a felebbezési biróság helybenhagyta az elsőbiróságnak azt az Ítéleti rendelkezését, a mely szerint kiskorú K. Margit arra köteleztetett, hogy a kereseti követelést jogelődének K. Józsefnek hagyatéki vagyona értéke erejéig megfizesse. Alapos azért, mert az örökös a hagyaték ellen elrendelt