Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

100 gítés tűrésére is irányzott keresetnek ezt a jogalapját és előkérdését a felperes akként fejtette ki, hogy az ő lakója és lakbérrel adósa M. K. egy jogczimére valótlan iartalmú közjegyzői okiratban N. B. ügynökkel szemben azt a valótlan nyilatkozatot tette, hogy ő N. B.nek 3200 K lakbérrel tartozik és hogy az alperes, mint N. B. ebbeli követelésének engedményese, ennek a követelés jogczimére nézve valótlan tartalmú közokirati nyilatkozatnak az alapján foglaltatta le M. K. köztisztviselőnek a lakbérilletményét, tehát a keresetnek jogalapja az volt, hogy a N. B.-től az alperesre engedmény útján átruházott követelés nem volt lakbér, következőleg az alperes mint engedményes a M. K. lakbérilletményére a felperes valódi lakbérkövetelésére kiterjedő joghatálylyal végrehajtást foganatosítani nem volt jogosítva. A mikor tehát a felebbezési bíróság, elfogadva az elsőbiróság tényállását, nem is tényállásként, hanem az engedményezett követelésnek jogi minősítéseként azt mondotta kí, hogy az engedményezett követelés nem lakbér és ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperes az ő korábbi zálogjoga mellett is a felperes valóban lakbért képező követelésének kielégítését tűrni tartozik, akkor jogszabályt nem sértett, mert az ítéleti kötelezettséget a kereseti tényállításokra és kérelemre alapította. Az a ténykörülmény pedig, hogy az alperes mint engedményes érvényesítette a követelést, az itéletileg kimondott kötelezettségen nem változtat, mert a követelésnek jogi minősége az engedményezés által változást nem szenvedett. Az a további panasz is alaptalan, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével hagyta figyelmen kívül azt a tényt, hogy M. K. a vele kötött perbeli egyezségben az alperes követelésének lakbér minőségét elismerte, mert ez az elismerés harmadik személyek jogainak sérelmére nem szolgálhat. Az 1881 : LX. t.-cz. 54. §-a kimondotta, hogy az ott felsorolt tisztviselők és hivatalnokok lakpénze csak lakbér fejében foglalható le és a 60. §. szerint az ettől a korlátozástól eltérő egyezmény hatálylyal nem bir. A törvénynek ezekből a rendelkezéseiből pedig jogilag következik, hogy az ezekkel ellenkező jogcselekményeket olyan harmadik személy, a kinek jogai ezekkel az ellenkező jogcselekményekkel sértetnek, megtámadhatja. Nem sértett tehát a felebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy az idézett törvénybeli rendelkezéseket akként alkalmazta,