Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)
-_>::4 Áttérve az ügy érdemére, igaz ugyan, hogy a tartásra jogosult az ezzel a kötelezettséggel terhelt ingatlan vevőjétől a tartást természetben elfogadni rendszerint nem köteles, hanem attól a tartás egyenértékét követelheti, e jogszabály azonban jelen esetben alkalmazást nem nyerhet; mert a tényállásból kitűnően a peres felek legközelebbi családtagok, a mennyiben elsőrendű alperes felperesnek fia, másodrendű alperes pedig annak menye; azonfelül felperes, ki a tényállás szerint nejével egy külön szobában él, a tartást alperesektől, s ekként másodrendű alperestől is, e helyzetben is hosszabb ideig ellentmondás és fentartás nélkül már elfogadta. Minthogy pedig az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállás szerint alperesek a tartásnak természetben való kiszolgáltatását soha sem tagadták meg, sőt másodrendű alperes felperest a tartásnak természetben való elfogadására úgy a per előtt, mint annak folyama alatt fel is hívta, felperes pedig oly tényeknek megállapítását, a melyekből a tartás természetben való elfogadásának lehetetlen voltára következtetni lehetne, nem is kérte, — felperes nem jogosult arra, hogy a részére természetben kiszolgáltatni kötelezett és megajánlott tartás helyett annak pénzbeli egyenértékét követelhesse. Ebből az okokból a felebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani, s ugyanőt a S. E. 109., 168. és 204. §-ai alapján a felmerült összes költségben elmarasztalni kellett. (Kir. Curia I. G. 576/1906. 1907 január 25.) 2609. A jelzálog tulajdonosa, a ki az ingatlant színleges átruházás útján szerezte meg, a hitelező követelésének az ingatlanból való tűrésére nemcsak az Ítélet hozatalakor már lejárt, hanem az ezentúl lejárandó havi részletek erejéig is kötelezendő. A felebbezési bíróság az alperes nőt, a kire férje ingatlan vagyonát színleges szerződéssel átruházta, a törvénytelen gyermek tartása czímén a felperest illető követelésnek az ingatlanból leendő kielégítésének tűrésére csak az ítélet napján lejárt, ellenben a kir. Curia a jövőben lejárandó havi részletek erejéig is marasztalta a következő indokolással:
