Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)
74 ebben a perben az annak alapját képező közjegyzői okiratnak a szóban forgó ingatlan vételárára, úgyszintén az alperesek által felperesnek fizetendő összegre vonatkozó rendelkezései tekintetében a peres feleknek valódi akaratát felperes perbeli állításai következtében az ügyleti tanuk és a közjegyzői okirat készítésénél közreműködött közjegyző-helyettes vallomásai alapján állapította meg, annál kevésbbé, mert jogszabály, hogy a közokirat csakis az abban tanúsított tények megtörténtére és az okiratba foglalt nyilatkozatok megtételére szolgál oly teljes bizonyítékul, a mely mérlegelésnek nem tárgya. (S. E. 73. §. 1. bek.; 1868: LIV. t.-cz. 165. §.) Minthogy pedig az, hogy a felek valódi akarata mi volt, ténykérdés, melyet a felebbezési bíróság a S. E. 64. §-a értelmében a felek részéről ajánlott bizonyítékok és az összes perbeli adatoknak szorgos méltatásával és szabad mérlegelésével, belátása szerint állapít meg; minthogy a felebbezési bíróság az így megalkotott ténybeli meggyőződését Ítéletében szabályszerűen megokolta ; minthogy végül felperes felülvizsgálati kérelmében nem mutatott rá oly eljárási jogszabályra, a melynek megsértésével állapította volna meg a felebbezési bíróság az Ítéletében foglalt tényeket: a felülvizsgálati kérelemben a kihallgatott tanuk vallomásaira és a felebbezési bíróság ténymegállapítására vonatkozóan felhozott panaszokat a S. E. 197. §-a értelmében, alaptalanoknak kellett kimondani. (Kir. Curia I. G. 268/1906. 1906 október 16.) 2529. Az élők közötti ajándékozásra vonatkozó igéret az ajándékozott dolog átadása nélkül is jogérvényesen kötelező. Az a körülmény, hogy a megajándékozott a neki tényleg átadott dolognak egy harmadiknál megőrzés végett történt letételéről szóló elismervényt az ajándékozónak átadta, az ajándékozási igéret érvényét le nem rontja. A felebbezési bíróság alpereseket a keresetben említett ékszerek kiadására kötelezte, a kir. Curia pedig alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasította a következő indokolással:
