Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

75 Az anyagi jogszabály helytelen alkalmazására és megsértésére vonatkozó az a panasz, hogy a felebbezési bíróság a halál esetére szóló ajándékozás jellegével biró ajándékozásnak helytelenül élők közötti ajándékozási jelleget tulajdonított, alaptalan, mert a felebbezési bíróság valónak fogadta el, hogy özv. N. Sándorné kivévén szekrényéből azt a borítékba helyezett csomagot,, a melyet R. Zsigmond egyik felperes utóbb H. ügyvédhez vitt, azt a nyilatkozatot tette, hogy: «ime ezen tárgyakat nektek hármatoknak (vagyis a felpereseknek) adom, legyen a tietek, legalább ha megszorultak, lesz mihez nyúlni», ez a nyilatkozat pedig nem halál esetére, hanem élők közötti ajándékozást foglal magában. De alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta az anyagi jogszabályt, a mikor az élők közötti ajándékozási szerződést jogilag létrejöttnek tekintette, holott az alperesek szerint az élők közötti ajándékozásnál az ajándékozott dolog tulajdonjoga csak átadás által szerezhető meg és anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazott, a mikor lényegtelen körülménynek vette azt. hogy a kereseti ékszerekre vonatkozó letéti elismervényt a felperesek az ajándékozó özv. N. Sándornénak visszaadták és ez az elismervény az ajándékozó halálakor ennek hátrahagyott ingói közt találtatott. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert jogszabályként áll az, hogy az élők közötti ajándékozásra vonatkozó igéret az ajándékozott dolog átadása nélkül is jogérvényesen kötelező és a felebbezési bíróság valónak fogadta el azt a tényt, hogy özv. N. Sándorné ajándékozó az ajándéktárgyakat tartalmazó csomagot R. Zsigmond egyik megajándékozottnak tényleg át is adta, a ki azt megőrzés végett H. Károly ügyvédnek adta át és így egyrészről a felperesek az ajándékozási nyilatkozat alapján az ajándékozott tárgyak átadását, ha ez meg nem történt volna is, az ajándékozó örököseitől követelni jogosítva volnának, másrészről pedig az ajándékozott tárgyak átadása a megajándékozottak részére meg is történvén, ezek a tulajdonjogot is azokra megszerezték. A felebbezési bíróság tényállása szerint a letéti elismervényt R. Zsigmond nem «visszaadta», hanem átadta az ajándékozónak és annak nincs nyoma, hogy a bíróság ennek a letéti elismervénynek az ajándékozó halálakor hátrahagyott ingó közt létét megállapította volna, de egyébként a felebbezési bíróság tény-