Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

66 kötelezte őket a felperes részére a tartás pénzbeli egyenértékének fizetésére, alaposnak találtatott. A felebbezési bíróság tényállása szerint, a mely a S. E. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó, a felperes vagyontalan s teljesen keresetképtelen öreg, a ki tartásra szorul, az alperesek pedig az ő gyermekei, a kik vagyonnal birnak, keresetképesek és tehát az 0. P. T. 154. §-a szerint nyomorúságra jutott atyjukat illően eltartani kötelesek. Ez a tartási kötelezettség azonban első sorban természetben teljesítendő és a tartásra jogosított felperes a tartásnak pénzbeli egyenértékét csak akkor követelhetné jogszerűen, ha az alperesek őtet természetben eltartani nem akarnák, vagy ha a felperes olyan tényeket bizonyított volna, a melyeknél fogva ő a természetbeni eltartást nem élvezheti és azt elfogadni nem köteles. A felebbezési bíróság azonban tényállásként azt állapította meg, hogy az alperesek a felperest felváltva természetben eltartották és a természetben nyújtandó tartásban részesíteni ezután is hajlandóknak nyilatkozták, a mely természetbeni tartást a felperes 1905 karácsony óta elfogadni nem akart, de ennek abbeli okára nézve, hogy az alperesek vele rosszul bántak s a természetbeni tartás kiszolgáltatását megtagadták, a bizonyításra nem vállalkozott s bizonyítékot fel nem ajánlott. Annál a jogszabálynál fogva, hogy a tartásra jogosított szülő a tartást első sorban csak természetben van jogosítva gyermekeitől követelni, felperes a tartás pénzbeli egyenértéke iránt támasztott keresetével a fenti tényállás mellett el volt utasítandó, mert téves a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy ha tartásra kötelezett gyermekek többen vannak és ha a természetben való tartásra nézve szerződési megállapodás nem jött létre, akkor a tartásnak pénzbeli egyenértéke Ítélendő meg. Ez a jogszabály csak akkor volna alkalmazható, ha a tartásra kötelezett több gyermek mindegyike a természetben való eltartást csak részben, vagy el nem fogadható feltételhez kötötten hajlandó teljesíteni, nem pedig a fenforgó esetben, a mikor a megállapított tényállás szerint a két alperes mindegyike, habár felváltva, de a természetbeni eltartást egészben és feltétel nélkül teljesítette s erre ezután is késznek nyilatkozott. (Kir. Guria I. G. 247/1906. 1906 október 11.)