Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

29 szerződés megkötésénél, sem a negyedik szoba kibérlésénél részt nem vett, sem később nem tett oly nyilatkozatokat és nem cselekedett olyat, a miből az a jogkövetkeztetés volna vonható, hogy felperes a szerződéshez térje bérlőtársaként járult volna. Végül tényállásként az is megállapíttatott, hogy felperes férje, B. Henrik, a házassági együttélést 1905 április 15-ike körül megszakította, minek következtében a lakást a felperes is elhagyta, a nélkül, hogy a lakásnak maga részére való megtartása iránt nyilatkozott vagy olyan intézkedést tett volna, a melyből erre jogszerű következtetés volna vonható, sőt a felperes 1905. évi április 25-ike táján bútorait is elszállíttatni akarta a lakásból, a miben azonban őtet az alperes megakadályozta. Ilyen tényállás mellett azok a körülmények, hogy a negyedik szoba a házasság tartama és a felperesnek a lakásban léte alatt, a korábbi szerződés alapján béreltetett ki, hogy továbbá a negyedik szobát a felperes bútorozta be és bérleti .czímen vette használatba és hogy a felperes kiházasítási ingóit magában foglaló, s nyitva nem hagyható elhagyott lakás kulcsai a felperes kezében vannak, s ennyiben a lakás felett a felperes rendelkezik, mind nem alkalmasak arra a jogkövetkeztetésre, hogy a felperes és az alperes közt bérleti jogviszony jött létre, mert ezek a körülmények bérlőtársi jogviszonyba lépésre nézve akaratnyilvánítást magukban nem foglalnak. Alaptalan az alperesnek az a további panasza is, hogy a felebbezési bíróság mellőzte azt az anyagi jogszabályt, a mely szerint az el nem vált és férjével közös háztartásban élő hitestárs egyetemleges felelősséggel tartozik a szükséges lakásért az ezt nyújtó bérbeadónak és hogy az a jogszabály, a mely szerint a férj a feleségét lakással ellátni tartozik, a fenforgó esetre nem vonatkoztatható és az alperesre mint harmadik személyre nem tartozik; mert való ugyan, hogy az N. városi lakbérleti szabályrendelet 24. §-a szerint a bérlőt és a vele közös háztartásban élő hitestársát a bérfizetés kötelezettsége egyetemlegesen terheli, de a feleségnek ez a bérfizetési kötelezettsége a férje részéről bérelt lakás tekintetében csak a közös háztartásban élés idejére terjed, ellenben nem terjed ki a férj részéről a feleség hozzájárulása nélkül több évre bérbe vett lakásnál arra az időre, a mikor a férj a lakást elhagyta és a házassági együttélést megszakította, a