Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

'30 hátrahagyott feleség pedig a lakást a maga részére a hatralevő időre megtartani nem kívánja. Az a jogszabály pedig, a mely szerint a férj a feleségét lakással ellátni tartozik, a fenforgó esetre annyiban vonatkozik, hogy a fentemiitett tényállás szerint felperes csak mint feleség használta a lakást, a mely tényével az alperessel szemben bérleti szerződési jogviszonyba nem lépett, s a bérleti szerződés hátralevő tartamára a bérfizetési kötelezettség nem terheli. Nem bír alappal az a panasz sem, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével nem vette figyelembe azt a ténykörülményt, hogy felperes 1905 május 1-én jogfentartás nélkül fizette ki az akkor esedékes negyed évi bérösszeget, s hogy a később, 1905 május 6-án megindított kereset felmondást nem tartalmazván, felperes az Írásbeli keresetben megajánlott 500 korona bérösszeg megfizetésére volt volna kötelezendő : mert felperes a keresetet a tárgyalásnál akként adta elő, hogy az 1905 május 1-én esedékes negyed évi bérösszeget csak az alperesnek félévi bér tekintetében fennálló törvényes zálogjogára való tekintettel fizette ki, és csak a további negyed évi bérösszeget nyilatkozott hajlandónak megfizetni vagy birói letétbe helyezni; hogy pedig felperes a bérleti szerződést a keresetben fel nem mondotta, ez reá nézve joghátránynyal már azért sem lehet, mert ő nem volt alperessel szemben szerződő fél, s különben is a szerződés 1904. évi május 1-től 1907 május l-ig tartó három évre azzal a feltétellel köttetett, hogy az egyik fél részéről sem szüntethető meg. Végül alaptalan az alperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabály sértésével és jelesül perrendszerű bizonyíték nélkül mondotta ki a felperes tulajdonjogát a három szoba bútorra nézve, a mikor a közjegyzői okirat egyedileg nem jelöli meg azokat a bútorokat, a melyek a felperesnek kiházasításul adattak, és ezt a hiányt a kihallgatott tanuk sem pótolhatták; valamint alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság azzal is jogszabályt sértett, hogy ítéletében nem jelölte meg egyedileg az elvihetőknek kimondott bútorokat; mert a felperes által elvihetőknek kimondott bútorok eléggé meg vannak jelölve az által, hogy meghatároztatott fekvésére nézve az a három szoba, a melyben az elvihetőknek itélt buto-