Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

90 első sorban azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság ítélete a szabatos tényállást nélkülözi, a mennyiben nem bocsátkozott sem annak megállapításába, hogy a 2. és b) alattiban elszámolt 4000 korona haszonbéri összegnek, avagy óvadéknak tekintendő-e? sem pedig nem állapította meg, hogy alperes felperes szándékos félrevezetésével és megrövidítése czéljából számolta el az óvadékul rendelt 4000 koronát lejárt haszonbérekre; továbbá, hogy nem állapította meg, hogy alperes a 4000 korona után a leszámoláskor 77a hónapra 8%-os kamatot vont le; és végül, hogy habár a peres felek között joghatályos elszámolás nem történt, mind a mellett azt állapította meg, hogy alperes felperessel elszámolt. Ezek a panaszok nem bírnak megállható alappal; mert az, hogy valamelyik fél által fizetett készpénz jogilag haszonbérnek vagy óvadéknak minősül-e? nem ténykérdés, hanem a megállapított ténykörülmények alapján eldöntendő jogkérdés, arra nézve pedig, hogy á felek a haszonbéri előleg czímén fizetett 4000 korna rendeltetésére nézve mily akaratkijelentést tettek, valamint arra nézve is, hogy a .C) és 2 7. alattiban foglalt elszámolás mi módon ejtetett meg, a felebbezési bíróság ítélete a kellő tényállást tartalmazza, az a kérdés pedig, hogy a bíróság a felhozott bizonyítékokkal és a per összes anyagával mit fogadott el bizonyítottnak, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye, kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fenn nem forogván, felülvizsgálat tárgyává nem tehető, és végül, mert a bíróság csak azokra a tényállításokra nézve tartozik a tényállás megállapításába bocsátkozni, a melyek az ügy eldöntésére befolyással lehetnek; már pedig az a kérdés, hogy az alperes a C) alattiban elszámolt 4000 korona után számított-e fel kamatot, a jelen per eldöntésénél jogi jelentőséggel nem bir. Hasonlóan alaptalan a felperesi részről az anyagi jogszabály megsértésére alapított panasz is. A íelebbezési bíróságnak saját és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállása szerint ugyanis, a peres felek között 1903. évi október 1-től 1905. évi október l-ig terjedő időre a G) alattin alapuló haszonbérleti szerződés állott fenn, melynek tartama alatt 1904. évi január hó 27. napján közöttük oly megállapodás létesült, hogy a haszonbérlet 1905. évi október hó 1-től kezdve 1908. évi október hó l-ig terjedő további három évre meghoszszabbíttatott s ezzel egyidejűleg alperes felperes kezeihez 4000