Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

91 koronát haszonbéri előlegül lefizetvén, eme jogügyletet 1904. évi február hó 3-dik napján a B) alatti okiratba foglalták, melynek XX. pontjában a 4000 korona előlegről akként rendelkeztek, hogy az «óvadékub) szolgáljon és felperes ingatlanain telekkönyvi bekeblezéssel biztosíttassék. Megállapitást nyert továbbá az is, hogy alperes 1904. évi február 14-én felperessel a haszonbéri követelésekre nézve elszámolván, a C) alatti elszámolásban a szóban forgó 4000 koronát mint a lejárt haszonbérekre fizetettet tüntette fel, felperes pedig, a 2. sz. nyugtatvány tartalma szerint ezt az elszámolást helyesnek íogadta el. Habár a haszonbérleti szerződés jogi természetéből folyik, hogy a szerződő felek között, a haszonbérlet tartama alatt a haszonbérlet tárgyára a haszonbérlet lejárta utáni időre kötött szerződés nem különálló új szerződésnek, hanem az eddigi szerződés meghosszabbításának tekintendő, mihez képest az első szerződés hatálya alatt elkövetett szerződésellenes cselekmény, ha az a meghosszabbított szerződés tartalmához képest a szerződés felbontására szintén alkalmas, a meghosszabbított szerződés megszüntetését is maga után vonhatja, következően a felebbezési bíróságnak ezzel ellentétes indoka téves; mind a mellett az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest keresetével elutasította, mert habár a fent kiemelt tényállás szerint az alperes által felperes kezeihez előleg czímén lefizetett 4000 korona a B) alatti szerződés XX. pontjához képest óvadéknak levén tekintendő, felperes hozzájárulása nélkül a haszonbérleti idő lejárta előtt a lejárt haszonbérekre nem volt volna elszámolható, mind a mellett ez a beszámítás felperes beleegyezésével helyet foghatott; minthogy pedig a felebbezési bíróság által alakilag és tartalmilag valónak elfogadott C) és t'l. alatti szerint alperes a szóban forgó 4000 koronát az 1904. évben lejárt haszonbérekre elszámolta és felperes a C) alattiban foglalt elszámolást a 2 •/. alattiban helyesnek elfogadta, ez által a haszonbér közmegegyezéssel kiegyenlítettnek lévén tekintendő, felperes arra az időre, a melyre az óvadék mint haszonbér elszámoltatott, haszonbért jogszerűen nem követelhet, a min nem változtat az sem, ha felperes az elszámolás helyességére nézve tévedésben volt, mert a tévedés mentségül sikerrel csak akkor hozható fel, ha az menthető volt; minthogy azonban