Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)
öl azzal, hogy őket keresetükkel elutasította, megsértette azt a jogszabályt, hogy a bérlő jogosítva van a bérlemény tárgyának a bérleti idő tartamára való átengedését követelni, továbbá, hogy a ki bérbe ad bizonyos jogot minden fentartás nélkül, annak a jognak gyakorlatáról a bérleti idő alatt lemondottnak tekintendő, végül, hogy a vásári helypénzszedési jog bérlője azt a jogot abban a mérvben gyakorolhatja, mint azt a jogosult gyakorolni jogosult. Felperesek panasza megállható alappal nem bír, mert a felebbezési bíróság a fenti jogszabályokat meg nem sértette. A felebbezési bíróság Ítélete szerint ugyanis az alaki és tartalmi valódiság tekintetében nem vitás jegyzőkönyv szerint felperesek árverésen bérbe vették alperes községtől a «vásárjogot», a minek helyes értelme más nem lehet, mint hogy felperesek feljogosítattak, a községnek akkor fennállott vásárai alkalmával a hatóságilag megengedett helypénz szedésére. Később a község a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint az 1904 október hótól kezdve minden hóra egy-egy marhavásártartási jogot nyert. Az ezen vásár alkalmával szedetni szokott helypénzjog vitás a peres felek között; ugyanis ezt a jogot is felperesek maguknak igénylik, a község pedig ezt a jogot saját kezelésében gyakorolja. Ez a jog azonban a szerződés szerint felpereseket nem illeti, mivel a község az árverési jegyzőkönyv szerint az akkor fennállott jogosultságot adta bérbe felpereseknek és a jegyzőkönyv oly rendelkezést nem tartalmaz, melyből azt lehetne következtetni, hogy az abban foglalt ügylet a község által később szerzendő jogra is kiterjedne; azt pedig felperesek nem is állítják és tényállás gyanánt megállapíttatni nem is kérték, hogy az engedélyezett marhavásár a korábbi helypénzszedési jogukból befolyó jövedelmükre csökkentőleg hatna azzal, hogy a marhavásár által a szokott eddigi vásárokra való felhozatal megapadt volna. A felebbezési bíróság Ítéletében tehát a felperesek által felhozott jogszabályok meg nem sértettek, mert felpereseknek szerzett joguk a község által nem érintetik. (Kir. Curia I. G. 500/1905. 1905 október 12.) 4*
