Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)
49 tanuk vallomásával szemben az ellenbizonyítás nem a polgári útra tartozik, jogszerűen nem mellőzhető, mert a polgári perben kihallgatott tanuk által vallott tények valótlanságának bizonyítása a polgári perben alkalmazható bizonyítékokkal kizárva nincs. (Kir, Curia 1. G. 159/1905. 1905 október 10.) 2282. Egyik örökös az összes hagyaték képviseletében az örökösödési eljárás mellőzésével az adós örököstárs ellen perrel önhatalmúlag lel nem léphet. Ügyállás: P. N. elhalálozván, gyermekei a hagyatéki ingatlanokra nézve hirdetményi eljárást kértek s ez úton az ingatlanokat magukra átíratták. Ezután egyik fiú P. László pert indít egyik nővére P. Klára és ennek férje ellen azon az alapon, hogy ezek néh. atyjuknak, illetőleg apósnak ingatlan vételára fejében 1120 K-val adósok maradtak. A felebbezési bíróság alpereseket a kereseti 1120 K megfizetésére kötelezte; ellenben a kir. Curia felperest keresetével elutasította a következő indokolással : A felebbezési bíróság ítéletét alperesek támadták meg felülvizsgálati kérelemmel, állítván, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett annak kimondásával, hogy bármely örökös jogosítva van a maga személyében, tekintet nélkül a többi örökös megegyezésére vagy ellenzésére, a hagyatékot illető követelésnek bírói letétbe helyezését követelni. Ily elv szerintük nem létezik, az örökösödés nem tesz egyetemleges jogosítottá többeket. Nagyon helytelen a felebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a S. E. 64. §-a alapján, illetve mérlegelésével megállapíthatónak találta a teljes felperességi jogosultságot. Alperesek panasza lényegileg alapos. Az 1894 : XVI. t.-cz. 90. §-a szerint a hagyatéki vagyon kiegészítő részét képező követelések behajtására, a mennyiben erre nézve az örökösi minőségben igényt támasztók között megállapodás nem jő létre, bármelyik igénylő kérelmére ügygondnok rendelendő ki ; tehát ily esetben a behajtás iránti per a biróság által kinevezett ügygondnok által teendő folyamatba. Jelen esetben azonban a szakaszban feltételezett esetek elseje fenn nem forog, mert a másodrendű alperes épen egyik örököstárs, ki a Curiai határozatok. XI. köt. A,