Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

39 irányadók; tekintettel azonban arra, hogy a felebbezési bíróság a most felhívott törvényszakaszok különleges intézkedése mellett is a S. E. 152. §-a értelmében köteles volt az ügyet újból tárgyalni, és jogosítva volt a 156. §. értelmében a tanubizonyításf belátása szerint kiegészíteni, a felebbezési bíróság nem sértett eljárási jogszabályt azzal, hogy a megtartott tárgyalás után a bizonyítási felvételre, jelesül a felperes eskü alatti kihallgatására, azzal tűzött határnapot, hogy felperesnek a más bíróság területén lakó T. Lajos tanút előállítani jogában áll, s hogy ezt a tanút ki is hallgatta, a bizonyítás felvételére határnap kitűzése pedig nem esik egy tekintet alá a tárgyalás elhalasztásával, mely utóbbihoz az 1881. évi LX. t.-cz. 97. §-a szerint a felek beleegyezése szükséges. Ezek szerint az adott esetben a végrehajtási törvénynek 0.")., illetve 97. §-ai rendelkezésének megsértéséről szó nem lehet; az pedig, hogy a felebbezési bíróság a bizonyítás felvételére az 1881 : LX. t.-cz. 95. §-a ellenére 15 napnál hosszabb határidőt tűzött ki, belső ügykezelésre vonatkozván, lényeges jogszabálysértést nem képez. (Kir. Curia I. G. 143 1905. 1905 október 3.) 2276. A községi bizonyítvány arra a tényre nézve, hogy valamely építmény melyik ingatlanon áll, mikor építtetett és milyen czélra használtatik, az 1868 : f JTV. t.-cz. 165. §-a értelmében bizonyítékul szolgál. Az a kérdés, hogy valamely dolog ingónak vagy ingatlannak vagy tartozéknak tekintendő-e, jogkérdésre vonatkozik, a mely a dolognak tényleges állapotából ítélendő meg. Tartozéknak tekintendő az a dolog, a mely a fődologgal olyan állandó kapcsolatba hozatik, hogy annak czéljaira szolgál. Ez értelemben a mezőgazdasági birtokon épített magtár és csnr még akkor is, ha ezek csak a földön fekvő gerenda alapzattal bírnak, a mezőgazdasági birtok tartozékai. Igényperben a foglaltató alperes, a ki az ingatlan tartozékát mint ingóságot foglaltatta le, az 1881 : LX. t.-cz. 98. §-a értelmében perköltségben marasztalandó.