Gottl Ágost (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk V-X. kötetéhez. (Budapest, 1906)

30 teher arra nézve, hogy az adóslevélben feltüntetett összeg a maga egészében le nem olvastatott, alperesre hárul. VI. 1338. 460. A közjegyzői okirat bizonyító erejét nem rontja le az, hogy abban az adós kötelezettsége jogalapjául csak saját adósságának a hitelező részéről történt kifizetése van felhozva, míg a hitelező részéről a tárgyalásnál a kiadásokról csatolt jegyzékben még egyéb kiadások is felsoroltatnak. VI. 1376. 535. Ha a felek a közöttük létrejött ügyletet okiratba foglalták, az ügylet minősítésére és közelebbi feltételeire nézve első sorban maga az okirat az irányadó; következésképen az illető okirat becsatolása, az okirat alaki és tartalmi valósága felett a tényállás megállapítása nem mellőzhető. VII. 1443. 104. Az alakilag és tartalmilag valónak elfogadott okirat világos tartalma mellett a felek valódi akaratának további bizonyítása nem szükséges. VII. 1456. 138. Jogszabály ugyan, hogy abban az esetben, ha a jogügyletről okirat állíttatott ki, az ezzel egyidejűleg vagy azt megelőzőleg történt és az okirat tartalmával ellenkező szóbeli megállapodás figyelembe nem vehető; azonban egyik szerződő fél sincs elzárva attól, hogy bizonyíthassa azt, hogy az okiratban használt kifejezéseknek mi volt a felek között való megállapodásszerű értelme. VII. 1497. 237. Az okirat kiállítója nem zárható el attól, hogy az okiratba foglalt megállapodás valótlanságát és a valódi megállapodást bizonyíthassa. VII. 1501. 248. Az 0. P. T. 887. §. rendelkezése nem zárja el a szerződő feleket attól, hogy az okirattal mint bizonyítási eszközzel szemben bizonyíthassák azt, hogy a szerződés megkötésénél mi volt a valódi akaratuk és azt, hogy az okirat tartalma a valódi akaratuknak meg nem felel. VII. 1502. 251. A közokirat mérlegelés tárgyává nem tehető teljes bizonyítékot csak az okiratban tanúsított tények megtörténtére és az okiratban foglalt nyilatkozatok megtételére nézve nyújt, de nem zárja ki a bizonyítást abban a tekintetben, hogy a felek részéről tett és az okiratba foglalt nyilatkozatok szinlettek, vagyis hogy az abban kifejezett nyilatkozat a felek nem valódi akarata. VII. 1589. 480. A megfelelő kellékekkel kiállított okiratokra nézve is csak annyiban áll fenn kötelező bizonyítási szabály, hogy azok teljes bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy kiállítójuk az azokban foglalt nyilatkozatokat tette, azonban azok tartalmával szemben is