Gottl Ágost (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk V-X. kötetéhez. (Budapest, 1906)

31 annak bizonyítása, hogy az a valóságnak meg nem felel, kizárva nincs. VII. 1592. 486. IX. 1830. 32. A közjegyzői okirattal szemben is bizonyítható a nélkül, hogy annak hamisságát megállapítani kellene, az, hogy a felek abban színlelt jogügyletet vagy nyilatkozatot vétettek fel. VII. 1592. 486. Igaz ugyan, hogy a S. E. 73. §-a szerint a bíróság azoknak a magánokiratoknak bizonyító erejét, a melyek az 1868: LIV. t.-cz. 167. és 168. §§-ban megszabott kellékeknek meg nem felelnek, az adóslevelek kivételével, a S. E. 64. §-a szerint szabadon mérlegelheti, azonban azokat a különös törvényes intézkedéseket, melyek a jogügyletek érvényességére nézve különös kellékeket állapítanak meg, ez a törvény nem érinti; már pedig úgy az 1868: LIV. t.-cz. 88. §-a, mint a S. E. 7. §-a szerint az Írásban történt meghatalmazás közokirattal, hitelesített vagy az 1868. évi LIV. t.-cz. 167 és 168. §§-nak megfelelően kiállított magánokirattal igazolandó. VIII. 1625. 11. Ha a szerződés tartalma a szerződő felek akaratát világosan kifejezi és a szerződő felek egyike sem állítja, hogy a szerződés nem tartalmazza egyező akaratukat vagy hogy egyező akaratuk egy része az okiratba fel nem vétetett, a szerződés értelmezésére ok fenn nem forog, tartalmától eltérő értelmezésnek, a szerződés tartalma kibővítésének vagy a szerződéstől eltérő akaratnyilvánítás megállapításának helye nincs. VIII. 1671. 117. Ha az okirat szövege a felek közti vitás kérdést egészen világosan nem határozza meg, helye van annak, hogy a vitás kérdésre nézve a felek valódi egyező akarata az okiraton kívül kerestessék, jelesül, hogy a felek részéről az okirat megszerkesztése alkalmával tett nyilatkozatok és ezekkel kapcsolatos körülmények megállapításának. VIII. 1682. 139. Az olynemű okirat, mely szerint alperesek felperes javára készfizető kezességet vállaltak, az alperesekre nézve nem adóslevél s így a felebbezési bíróság még akkor is, ha az okirat az 1868 :LIV. t.-cz. 167. és 168. §§-ban előirt alakszerűségeknek esetleg megnem felelne, a S. E. 73. §-ának 3. bekezdése szerint nemcsak az okiratnak bizonyító erejét szabadon mérlegelhette és bizonyítékul fogadhatta el arra, hogy alperesek az okiratban foglalt nyilatkozatot tették, sőt a S. E. 77. §-a szerint, az ellenkező bizonyításáig, annak az okiratnak az alperesi aláírást megelőző szöveget valónak venni köteles volt. VIII. 1785. 383.