Gottl Ágost (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk V-X. kötetéhez. (Budapest, 1906)

139 sére mi befolyással sem bir az, hogy a foglaltató alperesnek a követelése erejéig a bérlemény tárgyát tevő ingatlanra vonatkozóan van-e telekkönyvileg bejegyzetl és minő terjedelmű elsőbbségi joga. VIII. 1723. 236. A bérbeadónak az az igénye, hogy a bérbeadott ingatlana után a bérleti szerződésnél fogva ennek egész tartama alatt bérlőjétől a visszátérő időszakokban fizetendő bérösszeget a mindenkori lejáratkor, tehát esetleg jövőben is követelheti, a bérbeadott ingatlannak nem elválaszthatlan tartozéka; az az igény tehát mindaddig, míg azt valamely hitelező a végrehajtási törvény 211. §-a alapján a maga útján le nem foglalja vagy a míg arra nézve a bérbeadó jogosultsága egyébként meg nem szűnik, a bérbeadóra nézve harmadik személy elleni követelés, és így ingó dolog jogi természetével bir; következésképen addig az ideig arra az igényre nézve harmadik személyek bármely olyan módon, a mint az ingó dologra nézve jogilag általában véve lehetséges, jogokat, tehát engedmény útján tulajdonjogot is megfelelő hatálylyal érvényesen szerezhetnek. VIII. 1728. 236. Nem létezik olyan tételes törvény vagy állandóan követett birói gyakorlat, hogy a végrehajtás küszöbén történt engedményezés mindig a hitelezők kijátszására irányultnak tekintendő, vagy hogy a jövőben lejárandó, illetőleg esedékessé váló jövedelem engedményezése olyan időben, a mikor egy másik hitelező követelése már fennáll, mindig a kijátszás színezetét viseli magán. VIII. 1723. 230. A hitelezőnek abból a tényéből, hogy az őt megillethető jog helyett egy őt megillető más jogot gyakorol, a hitelező rosszhiszeműségére jogilag következtetni nem lehet; mihez képest a végrehajtási törvény 98. §-ának a perköltségre vonatkozó rendelkezése akkor is nyer alkalmazást, ha alperesnek foglalása esetleg szabályellenes volt. VIII. 1723. 236. Az igénylő és a végrehajtást szenvedett között vitás tulajdonjog kérdése, mely abból származott, hogy alperes a végrehajtást szenvedett tényleges birtokában talált ingatlanokhoz való jogot lefoglalta, ellenben felperes a tulajdont a telekkönyvi bejegyzés alapján igényli, az igényperben el nem dönthető. VIII. 1736. 269. Ellenben az igénylő felperes telekkönyvi tulajdonával szemben a végrehajtást szenvedettnek puszta birtoklása a lefoglalt haszonvételekhez való jogát nem állapítja meg annak bizonyítása