Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)
19 I. rendű alperessel szemben fennálló követelésére nézve a b.-i takarékpénztár által 1000 K-ról Z. M. nevére 1959. sz. a. kiállított betéti könyv értékéből magát kielégíthesse; ez iránt alperesek részéről felhozott panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ugyanis az elsőbiróságnak egyedül felperes által abban a részében felebbezett ítéletét, mely szerint felperes az illető betéti könyv értékéből való kielégittetés tűrése tekintetében mindkét alperessel szemben keresetével elutasíttatott, a II. rendű alperesre vonatkozóan helybenhagyta és csak annyiban változtatta meg, hogy felperest felhatalmazta, hogy az illető betéti könyv értékéből az I. rendű alperessel szemben fennálló követelésére nézve magát kielégíthesse, ezzel tehát a felebbezési bíróság az illető betétet felperes illető követelésére féltétlenül és így nyilvánvalóan a II. rendű alperesre is Ítéleti hatálylyal állapította meg kielégítési alapul; nevezetesen a felebbezési bíróság abból a jogi indokból indult ki, hogy felperes és II. rendű alperes között szerződési viszony nem keletkezett és felperest az illető betéti könyv értékéből való kielégítésre azért hatalmazta fel, mert az I. rendű alperes felperessel szerződési viszonyban állott és e viszonyból keletkezhető kötelezettségei biztosítására az illető betéti könyvet mint sajátját felperesnek átadta, a mikor is Z. M. jelen sem volt és I. rendű alperes azt jelentette ki felperesnek, hogy a betét azért van Z. M. nevére elhelyezve, mert I. rendű alperesnek nincs hitele és ilyen módon azt nem lehet lefoglalni; következésképen felperes arra a betéti könyvre zálogjogot nyert, tekintet nélkül arra, hogy a betéti könyv Z. M. nevén áll és esetleg ennek a tulajdona. A felebbezési bíróságnak ez az indokolása jogilag téves. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint ugyanis a névre szóló takarékpénztári betéti könyv nem bemutatóra szóló értékpapír, annak tulajdonosául tehát harmadik személyekkel szemben az tekintendő, kinek nevére az a takarékpénztár által kiállíttatott, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a befizetéseket a betéti könyvben betevőként megnevezett egyén maga vagy más teljesítette-e. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a takarékpénztár a visszafizetést a betéti könyv ellenében rendszerint annak kezéhez is joghatályosan teljesítheti, a ki a pénz felvétele végett a betéti könyv puszta birtokosaként jelentkezik, mert ez a körülmény csak a betéti könyvön nevezett személy és a takarékpénztár közötti jogviszonyt szabályozza, de nem egyszersmind annak a személynek 2*
