Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)
3 zéseit hatályon kívül helyezik, hanem az elsőbiróság ítéletéből átvett azt a ténymegállapítást tartalmazza, hogy az 1903. szeptember hó. első napján történt elszámolás alkalmával elsőrendű alperes W. Antal felpereseknek ígérte, hogy ezentúl havonkint 600 koronát, illetve nov. és április hóban "2000—2000 koronát fizet és ezt az Ígéretet felperesek elfogadták, de elsőrendű alperes ezt a fizetési ígéretet be nem tartotta; ebből a ténymegállapításból azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy felperesek a haszonbérfizetést csak e módozatok és nem a haszonbéri szerződésben kitett havi részletek mennyisége szerint követelhetnék, mivel nem lett megállapítva felperesek részéről tett olyan akaratkijelentés, hogy a fizetésre nézve elsőrendű alperest az Írásbeli szerződésben megállapított kötelezettsége alól felmentették s az a körülmény, hogy felperesek elfogadták W. Antal alperes fizetési igéretét, csak abban az esetben zárná ki a haszonbéri szerződésben meghatározott részletek fizetésének érvényesítését, ha ugyanő az igért fizetést a megjelölt időben és részletekben pontosan teljesíti; mihelyt azonban W. Antal a fizetés teljesítésében késedelembe esett, a felperesek részéről ugyan elfogadott, de elsőrendű alperes által nem teljesítet t igéret akadályul nem szolgálhatott arra, hogy felperesek mindazt az összeget, mely az 1903. szeptember hó l-jén megejtett elszámolásnál ezen időpontig lejárt bérösszegként megállapíttatott, mind pedig az 1903. szeptember hó első napjától a haszonbéri szerződés szerint esedékessé vált részleteket abban az összegben követelhessék, a melyet a szerződés részükre biztosított; s minthogy a felebbezési bíróság ítéletében meghatározott marasztalási összeg az 1903. szeptember l-jén peresfelek által megállapított hátralék és azon időponttól esedékessé vált 750 koronát tevő havi részletek összegezésével és az időközben elsőrendű alperes részéről teljesített fizetések és egyéb szolgáltatások értékének beszámításával nyert megállapítást, minthogy továbbá a felebbezési bíróság Ítéletében megállapítva nem lett az a ténybeli körülmény, a mit alperes csődtömeggondnok a felebbezési tárgyalás alkalmával is állított és a felülvizsgálati kérvényben is vitat, hogy t. i. az 1903. évi szeptember elsején történt leszámolásnak az addig hátralékként alperesek részéről elfogadott 6753 korona összegben olyan bérrészlet is számításba vétetett volna, mely az elszámolást követő időtartamra esik és alperes csődtömeggondnok nem panaszolja tazt, hogy az ebbeli ténymegállapítás jogszabály megsértésével mellőztetett:
