Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

A kérdés megbirálásánál nem az a döntő, hogy a fizetés fel­tételéül a törlési perfeljegyzés kitörlése ki nem köttetett, mert az eladó a törvénynél fogva szavatol a vevőnek nemcsak a terhekért, hanem az eladott ingatlan tulajdonjogáért, a miben benfoglaltatik az is, hogy az ingatlan igénymentes, hacsak az ellenkező a felek között világosan ki nem köttetett. Erre nézve azonban a felebbezési bíró­ság a tényállást meg nem állapította, minthogy elegendőnek tar­totta azt, hogy alperesek tudtak a per feljegyzéséről, a mi azonban egymagában a szavatosságra nézve fennebb felhozott jogszabály­lyal szemben nem döntő körülmény és különben is a felebbezési bíróság azt is jogszabálysértéssel állapította meg, mivel arra nézve, hogy alperesek tudtak a perfeljegyzésről, felpereseket terheli a bizo­nyítási kötelezettség. Másfelől azonban felperesek a felebbezési tárgyaláson tanuk­kal kívánták bizonyítani, hogy V. Elek, kinek javára a törlési per fel­jegyeztetett, beleegyezett a kérdéses átruházásba, t. i. abba, hogy felperesek alperesekre ruházták az illető ingatlant, és maga utasí­totta II. rendű alperest a kereseti 1200 korona megfizetésére. En­nek a körülménynek megállapítása döntő arra nézve, hogy alpere­sek csakugyan a perfeljegyzéssel terhelten vásárolták meg az in­gatlanokat és szavatosság feltétele nélkül kötelezték a vételár fize­tését. A felebbezési bíróság erre nézve a bizonyításfelvétel eszköz­lését mellőzte, e nélkül pedig az ügy a felülvizsgálati eljárásban érdemlegesen el nem dönthető, miért is a S. E. 204. §-a értelmé­ben a felebbezési bíróság ítéletét fel kellett oldani és a szabály­szerű további eljárást elrendelni. (Kir. Guria I. G. 212/1904. 1904 október 11.) 2069. Ha a biztosítási kötvényben kedvezményezettként az előmutató van megnevezve, a fölött, hogy a biztosí­tott összeg kit illessen, a biztosított van jogosítva ren­delkezni, s ha ily rendelkezést nem tett, ezen összeg törvényes öröklés czímén törvényes örököseire száll át. A kötvényeken alapuló életbiztosítási összegre való igénynek puszta elzálogítása által a zálog tartó és birlaló csak azt a jogot nyeri, hogy az összegből magát köve­telésére nézve kielégíthesse, de a biztosított nem szűnt

Next

/
Thumbnails
Contents