Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)
13 átvételéből erednek, a vállalkozóra csak akkor hárulnak át, ha a szerződő felek eziránt egyértelműen megegyeztek, ellenkező esetben pedig az ily természetű kiadások a munkaadó terhére esnek. A felebbezési biróság alperest 10,547 K 94 f kártérítésben marasztalta, a kir. Guria pedig ezt az összeget 635 K 40 f-rel leszállította, egyébként alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította, és pedig a leszállításra vonatkozóan a következő okokból: Ellenben alapos alperesnek az a panasza, hogy az ítélet 2., 7. és 8. pontjai alatt felsorolt kiadások megtérítésére a felebbezési biróság őt jogszabály megsértésével kötelezte ; mert a felebbezési biróság, ítéleti tényállása szerint, ezeket az összegeket felperes a javítási munkák körül, — megbízottjának az ellenőrzésnél, felülvizsgálatnál és átvételnél kifejtett munkásságáért fizette; ámde a munkaadó megbízásából és érdekében teljesített oly ténykedésekből származott kiadások, a melyek a vállalkozó munkája helyességének ellenőrzéséből, felülvizsgálatából, vagy a kész műnek a munkaadó részére való átvételéből erednek, a vállalkozóra csak akkor hárulnak át, ha a szerződő felek ez iránt egyértelműen megegyeztek, ellenkező esetben pedig az ily természetű kiadások a munkaadó terhére esnek; már pedig ily értelmű megállapodást a vállalati szerződések nem tartalmaznak, és a felebbezési biróság Ítéletében sem nyert megállapítást, hogy a felek oly akaratkijelentéssel éltek volna, miből ily értelmű megállapodásra volna jogi következtetés vonható. (Kir. Curia I. G. 184/1904. 1904 szeptember 27.) 2059. A S. E. 86. §-a ama rendelkezéséből, hogy a végzés ellen, mely a tanút vallomástételre kötelezi, a tanú élhet felfolyamodással, következik, hogy a perbeli fél részéről az ítélet azon az alapon meg nem támadható, hogy valamely tanú, a ki a tanúságtételt esetleg megtagadbatja, erre vonatkozó jogosultságára figyelmeztetve esetleg nem lett. (Kir. Guria I. G. 200/1904. 1904 szeptember 28.)
