Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

•21 tett és felperes zálogjoga C. 13. sor és 8015. igt. sz. alatt a most jelzett Z. 11. sorszám alatti feljegyzés sérelme nélkül kebeleztetvén be, felperes a 29. sz. tjkvben felvett ingatlanok közül egyik részletre sem szerzett feltétlen zálogjogot, és így mindaddig, míg a B. 11. sorszám alatti bejegyzés joghatályban fennáll, felperes a 29. sz. tjkvben felvett ingatlanok állagából kielégítést nem követelhet, — a mi azonban nem zárja ki azt, hogy felperes a jelzálogul szolgáló 29. sz. tjkvben felvett ingatlanok haszonélvezetéből kielégítést szerezzen, a mely iránt felperes kérelmét a tárgyalás rendén elő is terjesztette. I. és Il.-r. alperesekkel szemben annak kimondása, hogy egyik vagy másik ingatlanra nézve felperes keresetével elutasíttatik, jogszerűen nem követelhető, mert ők egyenes adósok lévén, mint ilyenek egyszerűen csak marasztalandók, a végrehajtás rendjére tartozván, hogy felperes nevezett alpereseknek mely vagyonából szorgalmazza a kielégítést. III. és IV.-r. alperesek N. Pált és G. Ágnest illetőleg a k—i 29. sz. tjkvben 1894 deczember hó 27-iki elsőbbséggel B. 20. és 21. sorszám alatt eszközölt bejegyzés szerint V. János és Z.Amália egyenes adósok, az ingatlanok haszonélvezetét felperes zálogjogának bekebelezése után, ezzel a teherrel nevezett III. és IV.-r. alperesek javára elidegenítették. Ahhoz, hogy felperes azt a haszonélvezetet a megítélt követelése kielégítésére fordíthassa, a végrehajthatóság szempontjából szükséges, hogy alperesek által egyébként a felebbezési bíróság Ítélete szerint fennállónak elismert felperesi követelés a haszonélvező III. és IV.-r. alperesek ellenében is megítéltessék. Az pedig, hogy utóbb említett alperesek a felperes jelzálogjoga ellen kifogást nem tettek, a marasztalást szükségfelettivé nem tette, mert a mennyiben a megállapított tényállás szerint felperes részére fizetést nem teljesítettek, felperesnek velük szemben is joga van a kielégítés kieszközlésére, ezt pedig felperes csak úgy teheti, ha ellenükben is a tűrésre kötelező Ítélet hozatik, és a fizetés elmulasztása következtében felperesnek az elismerésre való felhívás nélkül is joga van pert indítani. Ezekhez képest III. és IV.-r. alperesekkel szemben a felebbezési biróság Ítéletét a rendelkező rész szerint meg kellett változtatni, és őket arra kötelezni, hogy a k—i 29. sz. tjkvben felvett ingatlanok haszonélvezete erejéig felperesnek jelzálogilag bizto-