Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

66 alatti kihallgatását indokoltan mellőzte és tehát ez alapon a í'elebbezési bíróság Ítéletének feloldására jogos ok íénn nem forog. Felpereseknek az a további panasza: hogy a íelebbezési bíróság a Budapest fővárosi lakbérleti szabályrendelet 30. §-a rendelkezését helytelenül alkalmazta, holott az a fenforgó esetben alkalmazandó nem volt volna. Eme panasz alapos vagy alaptalan voltának az eldöntése nem az ítélet feloldását, hanem annak esetleg érdemi megváltoztatását eredményezhette volna; minthogy azonban felperesek csak az Ítéletnek feloldását kérték, azért a fenti kérdés érdeme a fenforgó esetben felülvizsgálat tárgyává nem tehető. (S. E. 203. §.) (Kir. Guria I. G. 243/1903. 1903 október 8.) 1845. Ha a község tartozása a pénztáránál fizetendő, a község a hitelezőt nem tartozik értesíteni arról, hogy közege a fizetés iránt az utalványt kiállította; addig tehát, míg a hitelező a község pénztáránál nem jelentkezett, a községet a fizetés tekintetében jogilag számításba vehető késedelem nem terheli, következésképen késedelmi kamatot nem tartozik fizetni. A felebbezési bíróság alperes községet az időközben kifizetett kereseti 4000 K munkabér után 1903. évi január 11-étől járó 5% kamatban és költségben marasztalta, ellenben a kir. Guria felperest kamat iránti követelésével elutasította és perköltségben marasztalta a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét támadja meg, a mely szerint részére az 1903. évi január hó 11. napját megelőző időre kamat meg nem ítéltetett; alperes pedig az ítéletnek azt a részét támadja meg, a mely szerint az 1903. évi január hó 11. napjától kezdőleg kamat fizetésére köteleztetett és a költségben ő és nem a felperes marasztaltatott el ; azonban ez iránt felperes részéről felhozott panasz nem bir megállható alappal, ellenben alperes részéről felhozott pauasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis felperes Írásbeli keresetlevelével egyezően keresetét 4000 koronára és ennek az 1902. évi július hó 17. napjától számítandó