Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

43 nézve jogi döntést minő tényállásra alapítja; de a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. ellenére ítéletében mindezekre nézve ténybeli meggyőződésének megalkotását tüzetesen nem is indokolta, e tekintetben tehát a felebbezési bíróság ténymegállapítása szintén hiányos, de egyúttal szabálytalan is. Minthogy a felebbezési bíróság ítéleti ténymegállapításának a most két pont alatt kifejtett hiányosságánál és szabálytalanságánál fogva az ügy érdemi eldöntésre a felülvizsgálati eljárásnál nem alkalmas, a S. E. 204. §. alapján a felebbezési bíróság ítélem tének felülvizsgálati kérelemmel megtámadott részét fel kellett oldani és a felebbezési bíróságot megfelelő eljárásra utasítani. (Kir. Curia t G. 210 1903. 1903 szeptember 23.) 1833. A vétlen nő az elmebetegsége miatt elmegyógyintézetben elhelyezett férjének vagyonából ideiglenes nőtartást az alapon jogosult követelni, hogy a férj mint a család feje a háztartás szükségleteiről gondoskodni és nejét vagyoni állásának megfelelő módon eltartani köteles, s ezen nem változtat az, hogy a nő is vagyonnal bir. A felebbezési bíróság felperest nőtartás iránti keresetével elutasította ellenben a kir. Curia alperest havi tartásdíjban marasztalta a következő okokból : Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét azon az alapon támadja meg, hogy jóllehet felperes a házas--, sági életközösséget hibáján kívül férjének közveszélyes betegsége miatt volt kénytelen megszakítani, a felebbezési bíróság mégis felperes keresetét jogszabály megsértésével elutasította, holott jelen perben az 1894. évi XXXI. t.-cz. 90. és 102. §-ai alkalmazást nem nyerhetnek, a jogszabály pedig az, hogy a férj tartási kötelezett* sége mindaddig fennáll, míg a vétlen nő férjétől különválva élni kénytelen és a vagyonjogi viszonyok végleg nem rendeztetnek és a férj által nejének fizetendő tartásdíjra nézve nem a nő, hanem a férj vagyoni állapota az irányadó. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési biróság ítéletében ugyanis nincsenek olyan tények megállapítva, melyekből az volna következtethető, hogy a felperes és H. Pál közötti házastársi viszony megbontásának felperes lett