Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

14 volna az okozója, sőt abból a megállapított tényből, hogy felperes időközben elmebeteggé lett férjét 1900. évi íebruár 16-án Budapestre az elmegyógyintézetbe is felkisérte, a felebbezési bíróság helyesen következtette, hogy felperes férjét betegségében is ápolta, bár a tényállás szerint felperes a férj dühöngése következtében kénytelen volt a rendőri segélyt igénybe venni. Minthogy H. Pálnak az elmegyógyintézetben való elhelyezése ennek érdekében történt és felperes hibáján kivül s alapos okból kénytelen külön élni ; minthogy a felebbezési biróság Ítéletében nincsenek olyan tények megállapítva, melyekből következtethető volna, hogy felperes a tartásdíjáról lemondott s az, hogy H. Pál időközben elmebeteg lett, a házassági törvény szerint bontó okot nem képezvén, házasfelek a házassági viszonyt bontó perben véglegesen nem rendezhetik : ezekhez képest felperesnek a családi viszonyból kifolyóan törvényes igénye van arra, hogy a gondnokság alatt álló, azonban tetemes vagyonnal biró férjétől tartást követeljen és a fenforgó körülmények közt az, hogy felperesnek 2000 K évi jövedelme van, nem szolgálhat alapul a felperes keresetének elutasítására, mert a jelen esetben a nőtartási díj a válóper keretén kívül érvényesíttet* vén, itten a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t.-cz. 90. és 102. §-ai alkalmazást nem nyerhetnek, hanem irányadó a törvényes birói gyakorlat által megállapított az a jogszabály, mely szerint a férj, mint a család feje tartozik a háztartás szükségleteiről gondoskodni, nejét vagyoni állásához illő módon rendszerint természetben eltartani, azonban jogos különélés esetében a külön élő nő tartásdíját is köteles fedezni. A felebbezési biróság tehát anyagi jogszabály megsértésével utasítván el felperes keresetét, a felebbezési biróság Ítéletét megváltoztatni, alperest a nőtartási díj, lakpénz és perköltség fizetésére az ítélet rendelkező része értelmében kötelezni kellett. A nőtartás és lakpénz összegére nézve a felebbezési biróság elfogadván az elsőbiróság Ítéletének meg nem támadott ténymegállapítását, ehhez képest a havi tartásdíj-összeget 30 koronában, a havi házbér összeget 20 koronában kellett alperes ellen megítélni. (Kir. Guria I. G. 207/1903. 1903 szeptember 25.) 1834. A haszonbérlő részéről az általa letett óvadék viszszafizetése iránt a haszonbérbeadó ellen folyamatba tett