Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

29 és az a hiány, a mi valamelyik adóstárstól be nem hajtható, a többi adóstársat egyenlő mértékben terheli. Egy más perben tett beismerés bizonyító erejére nézve a S. E. 64. §-a szerint megengedett mérlegelés alá esik. Nincs perjogi akadálya annak, hogy az elsőbirósági eljárásban használt felfolyamodás költsége az ítélet meghozatala előtt felszámíttassék és az ítéletben a perköltség viselésének kérdésénél tekintetbe vétessék. Ugyállás : E. Jakab, az általa perbe vont öt alperes, valamint F. József és E. Ignácz, tehát nyolczan, «a t—i regálé bérleti társasága tagjai voltak, egyenlő részvételi jogokkal és kötelezettségekkel, a mely társaságnak 1896 január 1-én történt megszűnésekor a t—i takarékpénztárnál 5600 forintra menő tartozása volt, a mely tartozás két váltóval fedeztetett, aláírva F. József elfogadó által és fcrgatmányozva a tehetősebb társasági tagok által. A társaság megszűnése után a tagok abban állapodtak meg, hogy ez az adósság a meglevő és folyóvá teendő vagyonból és a behajtandó aktiv követelésekből törlesztessék s a mennyiben ez a tartozásukat nem fedezné, a társasági tagok kötelesek részvényeik arányában és egyenlő részvétellel a hiányt pótolni. A társaság tartozásai s ezek közt az egyik 2800 forintos váltótartozás részben a folyósított vagyonból, részben a társtagok hozzájárulásával törlesztettek, a másik 2700 forintos váltó azonban, a melyen felperes E. Jakab kibocsátói és alperes P. József forgatói minőségben szerepelt, 1897 október 31-én bekövetkezett lejárata alkalmával az elfogadó F. József fizetésképtelensége következtében megóvatoltatott, mire azt P. József forgató kifizette és a helyett, hogy annak értékét a társaság tagjaitól részvényeik arányában behajtotta volna, a felperes E. Jakabbal szemben fennálló visszkereseti jogával visszaélve, ezt perelte az egész összegért, a ki a perben, védekezése ellenére marasztaltatván, kénytelen volt a váltó egész összegét, kamattal és költséggel együtt, 2993 forint 58 krajczárral kifizetni. E. Jakab most már ez összeg erejég visszkereseti jogánál fogva egyetemleges adóstársai ellen külön-külön keresetet indít, és pedig annak következtében, hogy F. József időközben csődbe került, E. Ignácz pedig vagyontalan, s így a megtérítendő összeg hat részre oszlik, mindegyik alperes ellen 997 K 86 f tőke és járulékok iránt. Alperesek lényegileg azzal védekeztek, hogy a társaság feloszlásakor ki lett mondva, hogy a váltók a lejáratkor kifizetendők, azok nem prolongálhatok, tehát a prolongálás után a társasági tagok kötelezettsége megszűnt. A társaság feloszlásakor F. Józsefet bizták meg a felszámolással, és tetemes vagyon állott rendelkezésére, a vagyon utóbb F. Józsefnél elkallódott. Csak azok felelősek, a kik a tilalom ellenére prolongáltak.