Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

'20 sítja arra, hogy nejével a további együttélést megszakítsa. A felebbezési bíróság felperest ideiglenes nőtartás iránti keresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmében lényegileg azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság Ítélete az anyagi jog szabályaiba ütközik, és pedig főleg azért, mivel a házasság a nő és férj között az élet egész tartamára kiterjedő együttélésre vonatkozóan megkötött viszony lévén, eme viszony felbontásánál csakis maguk a házasfelek személyes viszonyai és ténykedései lehetvén irányadók, a jelen esetben felmerült az a körülmény, hogy a nő és a férj első házasságboli leánya között egyenetlenségek merültek fel, a nő elhagyására jogos indokul annál kevésbbé fogadható el, mivel a férjének akár a házi fegyelem, akár leánya eltávolítása által az egyenetlenségnek eme egyedüli okát elhárítani módjában állott. E panasz megállható alappal nem bir. Ugyanis habár nem kétséges, hogy ha mint a jelen esetben a nőt a férj hagyja el, ez utóbbi a nőnek külön ideiglenes ellátására kötelezendő, ha az elhagyásnak jogos indokát ki nem mutatja ; azonban a felebbezési bíróság az ítéletének indokaiban megállapított tényállásból vont jogi következtetés alapján az anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állott arra a jogi álláspontra, hogy alperesnek neje elhagyására jogos indoka volt. Igaz ugyan, hogy az elhagyás jogossága kérdésének elbírálásánál rendszerint maguk a házasfelek között előfordult tények és körülmények az irányadók, azonban ez által nincs kizárva az, hogy a bíróság az elhagyást akkor is jogosnak ismerje el, ha a házassági viszony valamely házastárs viselkedése által egyáltalán annyira fel van dúlva, hogy a másik félre nézve a további életközösség teljesen elviselhetetlenné vált. Minthogy pedig a felebbezési bíróság ítéletének a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásában azt állapította meg, hogy annak ellenére, hogy alperesnek szelíd természetű leánya felperes irányában makacs, vagy tiszteletlen magaviseletet nem tanúsított, felperes az az iránt táplált ellenszenvből, annak ellenére, hogy eljárásának helytelen voltára figyelmeztetve is lett, a már serdűlő korban levő s ekként érzékenyebb leányt állandóan és következetesen elhunyt édes anyját és magát alperest is sértően és gyalázóan