Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

13 ban történt meghatalmazás közokirattal, hitelesített vagy az 1868. évi LIV. t.-cz. 167. és 168. §-ainak megfelelően kiállított magán­okirattal igazolandó. A felebbezési bíróság az ítéletének indokai szerint arról a körülményről, hogy az alperesek részéről kifogásolt meghatalmaz­ványok felperesnek mint magánügyvédnek adattak, a megszerzett és betekintett iratokból győződött meg; azonban ezeknek az ira­toknak tartalmát tüzetesen és egyáltalában fel nem hivta és így nem méltatta; ez által tehát a S. E. 64. §-ában megszabott indo­kolási kötelezettségnek eleget nem tett. Ehhez járul, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint alperesek megnevezett tanukkal bizonyítani is kívánták azt, hogy azoknak a meghatalmazványoknak tartalma valótlan, illetve, hogy azoknak a meghatalmazványoknak kiállításával más volt a felek kijelentett akarata, mint a mit azok a meghatalmazványok tartalmaznak; a felebbezési bíróság tehát az által, hogy ezeknek a tanuknak kihall­gatását indokolatlanul mellőzte, a S. E. 64. §-ában megszabott kö­telező eljárási szabályt sértette meg. (Kir. Curia I. G. 101/1902. 1902 szeptember 12.) 1626. A S. E. 117. és 169. §-ai szerint az ítéletnek felebb­vitelre való tekintet nélkül végrehajthatósága csak a kereset vagy viszonkereset tárgyára, és ilyen esetben ugyan a járulékot tevő perköltségre is irányulhat, ellen­ben nem alkalmazható akkor, ha az Ítélettel a fél kere­setével elutasíttatván, az ellen a marasztalás csakis a perbeli költségre nézve történt. A kir. Curia felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbe­zési bíróság ítéletének az annak a felülvizsgálatra való tekintet nélkül való végrehajthatóságára vonatkozó részét hatályon kívül helyezte: A felebbezési bíróság a keresetével elutasított felperest al­peres javára a perbeli költségen kívül másban nem marasztalta; már pedig a S. E. 117. és 169. §-aiban foglalt marasztalás alatt csak az a marasztalás érthető, a mely a kereset vagy viszonkereset főtárgyára vonatkozik és általában az idézett §-ok szerint az íté­letnek felebbvitelre való tekintet nélkül végrehajthatósága csak a

Next

/
Thumbnails
Contents