Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

7 Alaposnak találtatott alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogi döntésénél az anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta. A felebbezési biróság Ítéletében ugyanis tényként az van megállapítva, hogy peres felek az A) alatti szerződési okiratot aláírták, és hogy köztük az A) alattinak megfelelő szerződés jött létre. Ez a szerződési okirat pedig azt tartalmazza, hogy felperes bérbe adta az alperesnek az ott körülirt házát és egyéb épületeket az alperes részéről postaszállításra használt lovak és az ezekhez szükséges alkalmazottak elhelyezése czéljára olyképen, hogy az istállófentartás, átalakítás, építkezés és tatarozás a felperes bérbeadó terhére esend, míg alperes bérlő az általa használt helyiségek tisztántartásáról saját költségén tartozik gondoskodni, továbbá, hogy felperes 160 lóra elegendő vizet szolgáltató kútról köteles gondoskodni. A felebbezési bíróságnak a beszerzett közegészségügyi hatósági iratok tartalmából vett tényállása szerint a bérelt telepen 1899. év őszén az alperes által alkalmazott postakocsisok közt hasi hagymáz megbetegedések fordultak elő. Továbbá a felebbezési biróság ítéletének a közegészségügyi hatósági iratok tartalma alapján megállapított tényállása szerint a közegészségügyi hatóság az alperes részéről felperestől bérelt telepet közegészségügyi okokból kiüríteni rendelte, és alperes ennek következtében a bérleményt 1899 november 1-én tényleg ki is ürítette. Ily tényállás mellett nincs megállható alapja a felebbezési bírósági ítélet ama jogi döntésének, a mely szerint alperest a kereseti bérösszeg megfizetésére kötelezte, mert jogszabály az, hogy a bér a bérlemény használhatásának ellenértékeképen követelhető, alperes pedig a bérleményt az 1899 november 1-től kezdve közigazgatási hatósági tilalom következtében nem használhatván, felperes a nem használhatás idejére bért jogszerűen nem követelhet. Az ügy ily jogi állásánál közömbös az. hogy a bérlemény használatát eltiltó hatósági intézkedésre az alperes szolgáltatott-e okot, mert igenlő esetben is felperes nem a bér követelésére, hanem esetleg kártérítés érvényesítésére volna jogosítva. (Kir. Curia I. G. 97/1902. 1902 szeptember 4.)