Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

XXIV A bérbeadónak az az igénye, hogy a bérbeadott ingatlana után a bérleti szerződésnél fogva ennek egész tartania alatt bérlőjétől a visszatérő időszakokban fizetendő bérösszeget a mindenkori lejáratkor, tehát esetleg jövőben is követelheti, a bérbeadott ingatlannak nem elválaszthatlan tartozéka; az az igény tehát mindaddig, nu'i{ azt valameh hitelező a végrehajtási törvény 211. §-a alapján a maga útján le nem foglalja vagy a míg arra nézve a bérbeadó jogosultsága egyébként meg nem szűnik, a bérbeadóra nézve harmadik személy elleni követelés, és így ingó dolog jogi természetével bír; következésképpen addig az ideig arra az igényre nézve harmadik személyek bármely olyan módon, a mint az ingó dologra nézve jogilag általában véve lehetséges, jogokat, tehát engedmény útján tulajdonjogot is megfelelő halálylyal érvényesen szerezhetnek. 1723. 236. Nem létezik olyan tételes törvény vagy állandóan követett birói gyakorlat, hogy a végrehajtás küszöbén történt engedményezés mindig a hitelezők kijátszására irányuknak tekintendő, vagy hogy a jövőben lejárandó, illetőleg esedékessé váló jövedelem engedményezése olyan időben, a mikor egy másik hitelező követelése már fennáll, mindig a kijátszás színezetét viseli magán. 1723. 236. A hitelezőnek abból a tényéből, hogy az őt megillethető jog helyett egy őt megillető más jogot gyakorol, a hitelező rosszhiszeműségére jogilag következtetni nem lehet; mihez képest a végrehajtási törvény 98. §-ának a perköltségre vonatkozó rendelkezése akkor is nyer alkalmazást, ha alperesnek foglalása esetleg szabályellenes volt. 1723. 23tí. Az igénylő és a végrehajtást szenvedett között vitás tulajdonjog kérdése, mely abból származott, hogy alperes a végrehajtást szenvedett tényleges birtokában talált, ingatlanokhoz való jogot lefoglalta, ellenben felperes a tulajdont a telekkönyvi bejegyzés alapján igényli, az igényperben el nem dönthető. 1736. c2(ü). Ellenben az igénylő felperes telekkönyvi tulajdonával szemben a végrehajtást szenvedettnek puszta birtoklása a lefoglalt haszonvételekhez való jogát nem állapítja meg annak bizonyítása nélkül, hogy a birtoklás a telekkönyvi tulajdonos haszonélvezeti jogán alapszik. 1736. 269. Az a körülmény, hogy foglaltató alperes a lefoglalt követelést az igényper folyamán az illető közpénztárhói már felvette, az igénypernek a kereset indítása idejében fennállott állapot szerint való niegbirálására befolyással nem bir. 1742. 281. Igényperben az alperesként perbe vont. végrehajtató az igénylő felperes részéről igénye alapjául kijelölt jogügyletnek vele szemben való hatályát megtámadhatja azon az alapon is, hogy a jogügylet színleges ; azonban erre nézve az alkalmas tények iránt a bizonyítási kötelezettség az alperesként perbe vont végrehajtatót terheli. 1751. 300.