Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
120 Továbbá felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, a mikor a bebizonyított megbocsátásnak a miatt nem tulajdonított jelentőséget, hogy alperes a házassági életközösségeta megbocsátás kijelentésével egyidejűleg vissza nem állította; végül felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság a férjnek a törvényes nő tartása iránti kötelezettségére nézve fennálló anyagi jogszabályt sértette, a mikor felperest ideiglenes nőtartás iránt támasztott keresetével elutasította annak ellenére, hogy alperes a felperesnek állítólagos házasságtörését minden kényszer és tévedésbeejtés nélkül megbocsátotta, a mi által alperesnek, mint férjnek, törvényben gyökerező tartási kötelezettsége beállott. Ezek a panaszok alaposaknak találtattak. A felebbezési bíróság, átvévén az elsőbiróság ítéletében foglalt tényállást, azt állapította meg, hogy alperes az 1901 január hó 24-én a felperes ellen házasságtörés czímén indított házassági válóperben a békéltetésről 1901. évi április hó 17-én felvett jegyzőkönyvben azt a kijelentést tette, hogy mivel a közelmúltban gyermeküket az árvaszék 7 éves koráig anyjának ítélte oda és alperes gyermekétől elválni nem akar, feleségének megbocsát s keresetét visszavonja; a törvényszéki tanács elnöke pedig erre megállapította, hogy a felek kibékültek. Továbbá a felebbezési bíróság ítéletével tényállásként megállapítottnak tekintendő az, hogy alperes a házassági válókereset visszavonása után az életközösséget helyreállítani — habár felperes őt erre felszólította — hajlandó nem volt és 'azzal védekezett a perben, hogy házasságtörést elkövetett feleségének nem bocsátott meg, hanem a válópert csak azért hagyta abban, hogy a botrányt kikerülje. A felebbezési bíróság pedig ily tényállás mellett felperest ideiglenes nőtartás iránt indított keresetével abból az indokból utasította el, mert a házasságtörés tényét bizonyítva látta, és mert alperesnek a békéltetési tárgyaláson tett megbocsátási nyilatkozatát a miatt, hogy alperes ugyanakkor nem tett oly kijelentést, hogy a házassági életközösséget visszaállítja, és a miatt alperes az életközösséget vissza nem állította, nem tulajdonított oly értelmet és jelentőséget, a mely szerint alperes a házasságtörést megbocsátottnak volna tekintendő. De a felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja és értelmezése nyilván téves.