Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
121 Alperesnek a békéltetési tárgyaláson tett és fentebb említett nyilatkozatának jogszerű következménye az, hogy alperes nejével az együttélést visszaállítani s ha ezt tenni vonakodik, nejét külön eltartani köteles. Alperesnek a békéltető bíróság előtt tett nyilatkozata egyébiránt annyival is inkáb bír a megbocsátás értelmével és jogi jelentőségével, mivel annak indoka az volt, hogy alperes a gyámhatóság részéről 7 éves koráig a felperesnél hagyandónak rendelt gyermektől elválni nem akart, ezt a czélját pedig csak úgy érhette el a fenforgott körülmények közt, ha felperessel az életközösséget visszaállítja s a gyermekkel együtt a felperest is visszaveszi. Minthogy pedig a házasságtörésnek az alperes férj részéről való megbocsátásával a férjnek neje irányában való tartási kötelezettsége visszaáll és alperes ezt a felperesnek visszafogadásával teljesíteni tartozott volna, de ezt tenni nem hajlandó, minthogy továbbá a megbocsátó alperes férj a házasságtörési tényt a tartási követeléssel szemben sikerrel már nem érvényesítheti: következéskép az, hogy a felebbezési bíróság a házasságtörés tényének bizonyításába és megállapításába bocsátkozott, a felebbezési bíróság téves jogi álláspontjának következménye volt, és ezzel jogszabálysértés követtetett el, mindezekhez képest a felebbezési bíróság Ítéletét meg kellett változtatni és alperes nőtartási kötelezettségét meg kellett állapítani. De minthogy a felebbezési bíróság fentemlített téves jogi álláspontjánál fogva a tartás mérvére és tartamára nézve tényállások megállapításába nem bocsátkozott, és erre is kiterjedő Ítéletet nem hozott, azért őt erre utasítani kellett. (Kir. Curia I. G. 303/1902. 1902 november 28.) 1673. Ka a fizetés határidejéül a teljesítés iránti elszámolás időpontja köttetett ki, a követelés lejárt, mihelyt a teljesítés megtörtént, azonban az elszámolás a kereset beadása előtt még nem eszközöltetett. A felebbezési bíróság felperest keresetével mint időelőttivel elutasította ; ellenben a kir. Curia a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta és kimondotta, hogy a kereset nem időelőtti:
