Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

119 is, a kereset úgy tekintendő, mintha az már eredetileg indíttatott volna az illetékes bíróság előtt; következéskép felperes tartási kötelezettsége sem az illetékesség tárgyában hozott elutasító végzés, sem a magánjog elvei szerint fennálló más jogmegszüntető tény által meg nem szűnvén, a végrehajtás megszüntetése iránti kereset nem jogszerű. A közjegyzői okiratban foglalt szerződésben a szerződő felek világosan kifejezvén akaratukat, annak értelmezésére ok fenn nem forog, a tartalomtól eltérő értelmezésnek, a szerződés tartalma kibővítésének vagy a szerződéstől eltérő akaratnyilvánítás megállapításának pedig a jelen esetben már azért sem lehet helye, mert a tényállás szerint felperes bizonyítékot fel sem ajánlott abban az irányban, mintha a szerződés nem tartalmazná a felek egyező akaratát, vagy hogy egyező akaratuk egy része a szerződésbe fel nem vétetett volna. Ezekhez képest a végrehajtási jog megszüntetésének az 1881: LX. tcz. 30 §. értelmében nem lévén helye, a felebbezési bíróság ítéletét meg kellett változtatni, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a S. E. 109. 168. és 204. §-ai értelmében az öszszes költségben marasztalni. (Kir. Curia I. G. 315/1902. 1902 november 27. 1672. Ha a férj a válóperben a békéltetési tárgyaláson kijelenti, hogy nejének házasságtörését megbocsátja és keresetét visszavonja, ennek a nyilatkozatnak jogszerű következménye az, hogy a férj nejével az együttélést visszaállítani, s ha ezt tenni vonakodik, nejét külön eltartani köteles. A felebbezési bíróság felperest a férje ellen ideiglenes nőtartás iránti keresetével elutasította, ellenben a kir. Curia alperes tartási kötelezettségét megállapította és a felebbezési bíróságot további eljárásra utasította a következő indokolással: Felperes panasza az, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével bocsátkozott a házasságtörés tényének bizonyításába és megállapításába akkor, a mikor ez a házasságtörés, ha azt felperes elkövette volna is, az alperes férj részéről megbocsáttatott.