Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
95 127. §. u. e. bekezdése értelmében oly pergátló akadály, mely az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő s ez alapon a felebbezési eljárás és a felebbezési bíróság Ítélete hivatalból feloldandó. Ugyálláfi: T. György és társai megbízták dr. S. Lajos ügyvédet, hogy nevükben az özv. B. J.-né utáni hagyatéki ügyben járjon el. A nevezett ügyvéd a hagyatéki eljárás folyamán felvett készpénzből a kiskorú H. Gy.-t illető 360 K- hagyományt, a helyett, hogy azt az árvapénztárba befizette volna, kiadta T. Györgynek, mint a kiskorú gondnokának. A hagyatéki biróság ez alapon végzést hozott, mely szerint dr. S. Lajosnak, mint hagyatéki gondnoknak a 360 K hagyományi összeg tekintetében való felelősségét megállapítja és minthogy a további intézkedés az árvaszéket illeti, az iratoknak ahhoz való áttételét elrendeli. A végzés ellen dr. S. felebbezéssel élt, mire az iratok a kir. Ítélőtáblához terjesztettek fel. A kir. ítélőtábla az iratokat rendelvényileg átteszi a kir. törvényszékhez azzal az utasítással, hogy miután a számadást benyújtó vagyonkezelő gondnok jelen esetben zárgondnok minőségével bír és így a részéről beadott számadások tárgyában a kir. Curia gyakorlata szerint az ügy a kir. törvényszék, mint felebbezési bírósághoz tartozik, ez értelemben járjon el. A kir. törvényszék mint felebbezési biróság erre Ítéletet hozott, mely szerint az elsőbiróság végzését ítéletnek véve, dr. S. Lajos elszámolási jelentését a bevételek és kiadásokra nézve helyeselte, ellenben a nevezettnek vagyoni felelősségét a 360 K hagyományért csak arra az esetre állapította meg, ha ez az összeg T. György gondnoktól behajtható nem volna. T. György felülvizsgálattal élvén, a kir. Curia a felebbezési eljárást és a felebbezési biróság Ítéletét hivatalból feloldotta és utasította a kir. törvényszéket, hogy az iratokat az elsőbiróság végzése ellen beadott felebbviteli beadvány elintézése végett a kir. ítélőtáblához tegye át, és pedig a következő indokolással: Az 1881: LX. t.-cz. 253. §-a értelmében ennek a t.-czikknek a zárgondnoki számadásokra vonatkozó 247., 248., 249. és 250. §§-aiban foglalt rendelkezései a hagyatéki ügyekben a hagyatéki eljárás során elrendelt zárlatok eseteiben alkalmazandók; ezeket a rendelkezéseket fentartotta az 1894: XVI. t.-cz. 93. §-a is és a S. E. 229. §-a az ilyen esetekre irja elő a sommás eljárást. Minthogy pedig jelen esetben a k—i kir. járásbíróságnak 1898. Ö. 324. számú iratai szerint dr. S. Lajos nem volt hagyatéki zárgondnok, hanem az iratoknál levő ügyvédi meghatalmazás szerint az örökösök megbízottja és a 324/6. sz. hagyaték átadó végzés szerint nevezett dr. S. Lajos mint meghatalmazott folyt be az el-