Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

83 még évekkel a foglalás előtt M. Ágoston és neje a felperesnek adták el, hogy a vételárt felperes az anyjától e czélra kapott pénzen, tehát saját vagyonából fizette ki, hogy felperes megbízására ebből a pénzből teljesített a végrehajtást szenvedő a városi pénztárnál fizetést, hogy a 3., 5., 7., 8. alatti okiratok tartalmilag szinlettek, vagy is hogy ezek az okiratok nem azért állíttattak ki, hogy az azokban foglalt ügyletek létesíttessenek és létesüljenek vagyis, hogy az illető ingatlant M. Sándor a végrehajtást szenvedőnek és ez utóbbi a felperesnek eladja, hanem csak azért, hogy felperes szerzése az eladó várossal szemben alakilag lánczolatos kapcsolatba hozassék, hogy végül az illető város felperes részére a C) alatti adásvételi szerződést kiállította és ennek alapján az illető ingatlanra nézve felperes tulajdonjoga, bár a foglalás után, be is kebeleztetett. E tényállás mellett a végrehajtást szenvedő az illető ingatlan tulajdonjogát meg nem szerezte, és ehhez a tulajdonjoghoz a végrehajtást szenvedőnek még jogczime sem volt; a végrehajtást szenvedő hitelezőinek kijátszása tehát az által, hogy a telekkönyvön kívüli tulajdonjogot a fenti tényállás mellett az ő felesége vagyis a felperes harmadik személyektől saját pénzén még évekkel a foglalás előtt megszerezte, jogilag ki van zárva; felperesnek eme szerzése mellett pedig a végrehajtást szenvedőnek netáni birtoklása csak akkor birna súlylyal, ha alperes kimutatta volna azt, hogy ez a birtoklás a végrehajtást szenvedő részéről felperestől szerzett haszonélvezeti jogon alapszik, azonban a felebbezési bíróság ítéletéből vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből még csak az sem tűnik ki, hogy alperes ezt állította volna. Ilyen körülmények között az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint az illető ingatlan haszonélvezetét a foglalás alól felmentette; mert felperes szerzése a valósághoz képest nem alapszik a 3., 5., G. alatti okiratokban foglalt és külön ügyletek gyanánt a fenti tényállás szerint létre sem jött szerződéseken, és így a közjegyzői törvénynek a házastársak közötti ügyletek érvényére és bizonyítására vonatkozó rendelkezései jelenleg alkalmazást sem nyerhetnek, és mert felperes kimutatott szerzése mellett az, hogy az illető város a vételár iránt a végrehajtást szenvedőt perelte, jogilag nem döntő, hanem csak a tényállás megállapításánál esetleg felhasználható adat, a mit azonban a felebbezési bíróság ítéletében nem mellőzött. 6*