A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

15 külön záradékban legyenek a végrendeleten kitéve, hanem elegendő, ha maga a végrendelet oly szöveggel hír, hogy abból a törvényes kellékek fenforgása megállapítható. Oly végrendelkezőre, ki a végrendeletet csak gyöngesége miatt nem irta alá sajátkezüleg, az 187(5 : XVI. t.-ez. 5. §. alkalmazandó. A végrendelet irója is tekintendő végrendeleti tanúnak, ha azt aláirta. Ügy állás: D. E. felperesnek — D. N. és D. G. alperesek ellen végrendelet érvényességének kimondása iránti perében mindkét alsóbiróság felperest keresetével elutasította, ellenben a kir. Curia a felebbezési biróság Ítéletének megváltoztatásával örökhagyó D. M. végrendeletét érvényesnek kimondotta a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési biróság Ítéletét azért támadja meg, mert szerinte a felebbezési biróság Ítélete hozatalánál jogszabályt sértett, mivel felperes keresetével annak ellenére utasíttatott el, hogy a szóban forgó végrendelet az 1876: XVI. t.-cz.ben foglalt kellékeknek megfelel. Felperes panasza alapos. Nem szükséges, hogy az 1876: XVI. t.-cz. 5. és 6. §§-aiban megkívánt kellékek külön záradékban legyenek a végrendeletben kitéve, hanem elegendő, ha maga a végrendelet oly szöveggel bír, hogy abból a törvényes kellékek fenforgása megállapítható. A megtámadott végrendeletben meg van jegyezve, hogy a végrendelkező azt csak gyengesége miatt nem irta alá sajátkezüleg; reá nézve tehát az 1876: XVI. t.-cz. 5. §-ának rendelkezése alkalmazandó. Egyébiránt pedig a végrendelet román nyelven a következő kifejezéseket tartalmazza: hogy végrendelkező kifejezte, hogy az t. i. a végrendeletben foglalt intézkedés, az ő végóhajtása és akarata, a melyet ezen a világon és ebben az életben élőszóval kifejezhet a felkért tanuk jelenlétében, a kik legyenek mellette ebben a pillanatban, a mit neve előtt a szent kereszt vonásával, illetve odatevésével megerősít, a miből tehát kitűnik, hogy a végrendelkező a végrendelet tartalmát ismerte és a tanúk jelenlétében, kik e végből lettek felkérve, élőszóval is kijelentette, hogy az az ő végrendelete. Hogy a tanuk együtt voltak jelen, ez magából a szövegből, de abból is kitűnik, hogy mindnyájan ugyanazon egy időben reggel 8