A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

12 tett területek a tulajdonos által fentartott dülőutak voltak; már pedig a magántulajdonon létesített dülőutak fentartása egyedül a tulajdonos akaratától függvén, nem tekinthetők oly köz-dülőutaknak, a melyek több birtokostárs birtokának megközelítésére szolgálnak és a melyek az 1890. évi I. t.-cz. 1. §-ának 50. p. alatt említett köz-dülőutak fogalma alá lennének vonhatók; a miből jogszerűen következik, hogy azok az eladott birtoktest alkatrészét képezték, melyeknek tulajdonjoga tehát felperesek által vétel útján megszereztetett. Megtámadják ugyan felperesek a felebbezési bíróság Ítéletét azért is, mert a 7. sz. alatti telekkönyvi térkép alapján nem állapította meg, hogy a szóban forgó birtokrészletek a telekkönyvi térképen mint közutak vannak feltüntetve. Azonban ez a panasz sem alapos, mert a 6. sz. alatt becsatolt telekkönyvi másolat és 7. sz. alatti telekkönyvi térkép szerint az egész birtoktest a telekkönyvi helyszíni felvételkor csak egy helyrajzi számot nyert, miből az a jogi következtetés vonható, hogy abba idegen, magán- vagy köztulajdon beékelve nem volt, hanem azon csakis magánjellegű dülőútak létezhettek ; már pedig a magánjellegű dülőutak czéljára szolgáló terület egymagában az által, hogy az idegenek által is közlekedési czélokra használtatik, köztulajdonná nem válik. De alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy jóllehet felperesek szerint megállapította -a szóban forgó területek közúti jellegét, mindamellett abból azt a következtetést vonta le, hogy az útak adásvétel tárgyát képezhették. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert a felebbezési biróság a tanúvallomások alapján nem azt állapította meg, hogy az útak közmunkával tartatnak fenn, következésképen, hogy azok közút jellegével birnak, hanem ellenkezően, hogy azokat a tulajdonosok tartják fenn, a miből jogszerű következtetés vonható arra, hogy az útak használata által a tulajdonos jogai nem érintettek. (Kir. Curia I. G. 255/1900. 1900 augusztus 30.) 1147. A S. E. 190. §. tüzetes és határozott megjelölést kíván meg arra nézve, hofly a tél a felebbezési bíróság Ítéletének minő megváltoztatását kéri. Ennek meg nem felel az a kérelem, hogy «az 1— alatti összes» ingók a zár alól felmentessenek.