A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

103 számítottá volna ; különben pedig kamat és bírság fennállhat abban az esetben is, ha a tőkekövetelés ki van fizetve, tehát az említett részletek kamatainak és az azokra vonatkozó bírság felszámításából azon részleteknek, mint tőkéknek felszámítására következtetés nem vonható. Panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési bíróság nem vette tekintetbe az 1899. évi 1578. tk. számú végzés tartalmát. Ez a panasz szintén alaptalan. Az említett végzéssel a tkvi hatóság határnapot tűzött ki az érdekelteknek az irányban való meghallgatására, hogy a sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvre vonatkozólag felhozott tévedés fenforog-e vagy sem, tehát ezen végzésnek az I.-rendű alperes részéről a törvény által különben is kizárt felébbviteli jogorvoslattal meg nem támadása, I.-rendű alperesre nem képezhet joghátrányt. Alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság nem helyesen alkalmazta a szerződések és a birói egyezségekre vonatkozó anyagi jogszabályokat. Elsőrendű alperes az 1899. évi 1578. tk. számú végzéssel kitűzött tárgyaláson tett nyilatkozatát visszavonta, s ezt a visszavonást az 1899. évi 3867. tk. számú végzésből kitünőleg, mely a szegedi kir. Ítélőtábla 1899. évi 2529/P. számú végzésével helybenhagyatván jogerőre emelkedett, az annak elintézésére illetékes bíróság jogosnak elfogadta, tehát alperesnek a kérdéses jegyzőkönyvben foglalt beleegyező nyilatkozata a felebbezési bíróság részéről sem volt tekintetbe vehető, s az e helyütt sem vehető tekintetbe. De mindezektől eltekintve, felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan azért is, mert a kir. Guriának 50. számú polgárjogi döntvénye szerint az a hitelező, a ki a sorrendi tárgyalásra szabályszerűen megidéztetett, vagy azon megjelent, a következő hitelező ellen perrel sikerrel fel nem léphet azon az alapon, hogy valamely követelése a sorrendi végzésben tévedésből nem soroztatott, ha a sorrendi végzés ellen felebbviteli jogorvoslattal élni elmulasztott; minthogy pedig a beszerzett iratokból kitűnik, hogy felperes a sorrendi tárgyalásra meg volt idézve, arra meg is jelent és követelését a fent felhozottak szerint felszámította, a felszámításnak megfelelő sorrendi végzés, valamint a kiutalási végzés neki kézbesittetett és azok felperes részéről felfolyamodással megtámadva nem lettek, ellenben nincsenek megállapítva oly körülmények, melyekből az volna jogilag következtethető, hogy I.-rendű alperes rosszhiszeműen járt el, sőt az