A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

96 1185. Az igényperben az azonosság az ügy érdemére nézve egyik döntő körülmény lévén, e tekintetben a bizonyítás kötelezettsége a végrehajtató alperes tagadásával szemben a S. E. 64. §. második bekezdése, illetve az 1868: LIY\ t.-cz. 152. §. szerint az igénylő felperest terheli. A bizományi ügylet mint kétoldalú terhes szerződés jogi természetével nem ellenkezik az, hogy az az ügylet a megbízó javára kezesség által vagy egyébként megerősíttessék. Ügyállás: M. S. ellen végrehajtás vezettetvén, lefoglaltattak mindenféle bőrárúk. Ezekre igénypert támaszt a felperes szövetkezet azon az alapon, hogy azokat nem is a végrehajtást szenvedőnek, hanem M. S. czégnek bizományba adta oly czélból, hogy az árúkat a czég a maga neve alatt és felperes részére fogja árusítani és azok az ingók ama czég birlalatában is voltak a foglalás alkalmával. A felebbezési biróság az igénykeresetnek helyt adott, a kir. Guria pedig foglaltató II. r. alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő okokból: A Il.-rendű alperes a felebbezési biróság Ítéletét anyagi és eljárási jogszabály megsértése okából, nevezetesen azért támadja meg, mert habár a felebbezési biróság az igényelt ingóknak a lefoglaltakkal azonosságát megállapíthatónak nem találta, a keresetnek mégis helyt adott; már pedig a felperes kötelessége az azonosságot bizonyítani és ez iránt a bizonyítást a végrehajtató alperesre át nem háríthatja; és mert továbbá a per adatai szerint M. S. egy olyan személy, kinek neve csak arra volt jó, hogy a végrehajtást szenvedő hitelezői ki legyenek játszva, tényleg azonban az a személy nem kereskedő, és felperes nem ezzel a személylyel, hanem a végrehajtást szenvedővel szerződött és pedig nem is bizományi, hanem hitelügyletet kötött, a mi nyilvánvaló abból is, hogy felperes kezeseket fogadott el a kiadott árúk vételárának biztosítására. Ez a panasz nem bir megállható alappal. Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az az indokolása, hogy mivel valószínűnek tekintette azt, hogy a lefoglalt ingók a felperes által adattak bizományba, ezzel szemben a végrehajtató alperesek tartoztak volna az ellenkezőt bizonyítani; téves pedig azért, mert az igényperben az azonosság az ügy érdemére nézve egyik döntő