A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)
88 Ily késedelem azonban alperesek részéről fenn nem forog. A felebbezési bíróság tényállása ugyanis azt tartalmazza, hogy alperesek az 1897. évi április hó 24-ik napján esedékessé vált haszonbéri összegből a fizetésre történt felhivás vétele után 30 nap alatt csak 5 forint haszonbéri részletet és a lejárati idő után fizetett 210 frt haszonbéri részösszegnek szerződésileg megállapított 8%-os késedelmi kamatait nem fizették ki, ez a kellő időben le nem fizetett összeg azonban az évi haszonbérrel szemben oly elenyésző csekély, hogy azzal sem annak a czélnak az elérése, mely miatt a mulasztás következményei szerződésileg megállapíttattak, sem pedig felperes jogos érdeke veszélyeztetve nincs, minélfogva a mulasztás sem bir oly jelentőséggel, mely az azzal arányban nem álló terhes következményeket maga után vonhatná. Az 1897. évi szeptember hó 1-én lejárt bérösszeg tekintetében pedig a felebbezési bíróság azt a tényt állapította meg, hogy azt alperesek kellő időben ugyan, de csak levonással fizették le, a levonásba hozott összeg pedig megfelel a haszonbér amaz aránylagos részének, melynek levonására alperesek magukat azért tartották jogosítva, mert a haszonbérlemény tárgyának térmértéke a szerződésben feltüntetettnél kevesebb volt, mely vitás kérdés eldöntése végett a peres felek között külön per volt folyamatban. Azonban a haszonbéri részletből történt ez a levonás sem képez a fizetés teljesítésében tanúsított olyan mulasztást, a mi a szerződés felbontására jogos alapul szolgálhatna, mert alpereseknek a haszonbérből való levonása a szerződésnek nem teljesen szabatos tartalma szolgáltatott okot, minélfogva a haszonbér mennyiségének kérdése birói eldöntéstől függvén, egymagából abból a körülményből, hogy alperesek a szerződésben feltüntetett térmennyiség és a tényleg birtokukba vett terület közötti különbözetre eső aránylagos haszonbéri részletet a haszonbér összegének birói úton való megállapítása iránt folyamatba tett per jogérvényes eldöntéséig vissza tartották, nem követtek el oly mulasztást, a mi a szerződés felbontására jogos indokul szolgálhatna. (Kir. Curia I. G. 316/1900. 1900 október 2.) 1182. Haszonbérlők jogosítva lévén az adott óvadékot az utolsó bérrészletbe beszámítani, az utolsó bérrészlet