A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

ideje nem következett be annak következtében, bogy az ingatlanra a bérszerződés lejárta előtt árverés rendeltetett el, ha az árverés valamely bérrészlet esedékessége idejében nem volt joghatályos. Ügyállás: 1. Ö. haszonbérbe adta 400 holdas birtokát Sch. S. és Sch. H.-nak 1891. évi április hó 24-ik napjától 1902. évi április hó 24-ik napjáig terjedő időre évi 2500 frt haszonbérért, a mely haszonbér mindenkor előleges félévi részletekben, április hó 24-én és szeptember hó 1-én volt fizetendő. A haszonbérlők a szerződés biztosítására 1500 frt óvadékot adtak át a haszonbérbeadónak. Az A. alatti haszonbéri szerződés 16 pontja azt tartalmazza, hogy a haszonbérlők az óvadékból 1250 forintot jogosultak az utolsó haszonbéri részletbe beszámítani. A haszonbérbeadó ellen végrehajtás vezettetvén, a haszonbérlemény 1899. évi deczember hóban elárvereztetett, az árverés azonban a beadott utóajánlat következtében hatályon kívül helyeztetett és az árverezésre ujabb határnap 1900. évi július havára tüzetett. I. Ö. keresetében alpereseket arra kérte köteleztetni, hogy az 1899. évi szeptember 1-én esedékessé vált haszonbéri összeget megfizessék. Alperesek azzal védekeztek, hogy a szerződés 16. pontja szerint az óvadékot az utolsó haszonbéri részletbe beszámíthatják ; minthogy pedig az ingatlan elárvereztetett, kétségen kívül áll, hogy az utolsó haszonbéri összeg az, a mi 1899. évi szeptember hó 1-én vált esedékessé; tehát beszámítási joggal éltek. Az alsó bíróságok alpereseket az 1899. évi szeptember 1-én lejárt haszonbéri összeg fizetésére kötelezték. A kir. Guria alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasította a következő okokból: Alperesek panasza az, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a felperes kezei között levő 1500 frt óvadéknak a haszonbérbe való beszámítását meg nem engedte, hanem őket az e czímen visszatartott összegnek bírói letétbe leendő helyezésére kötelezte, mivel szerintük az A) alatti szerződés 16. pontjának rendelkezésénél fogva a haszonbérlők jogosultak a haszonbérbeadó kezeihez lefizetett 1500 frt óvadéknak az utolsó haszonbéri összegbe való beszámítására, minthogy pedig a haszonbérlet tárgyát képező ingatlan még 1899. évben bírói úton elárvereztetett, s ennek következtében felperes és alperesek között az A) alatti szerződésen alapuló haszonbérleti viszony még 1899. évben megszűnt, ennélfogva a felperes által követelhető utolsó haszonbéri összeget az 1899. évi szeptember hó 1-ső napján esedékessé vált félévi haszonbér képez-