A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

83 ott felsorolt ingóságukat kiadja és teljes kielégítésére egy 1000 forintról szóló takarékpénztári könyvecskét adott tulajdonul azzal a korlátozással, hogy a betéti összeget nem a nö, hanem leányuk lesz jogosítva felvenni. Felperes azt kívánta bizonyítani, hogy az egyezség kényszer hatása alatt jött létre, a menynyiben férje ez okirat kiállítása előtt sem élelemre pénzt, sem ruhát kiadni nem akart és előadja, hogy a takarékpénztári könyvecske a leány részére levén vinculálva, ez a könyvecskét magával elvitte s neki a pénzből mit sem adott. Az alsóbiróságok felperest keresetével elutasították, felülvizsgálati kérelmét a kir. Guria elutasította a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét elsősorban az anyagi jog szempontjából támadja meg, azt panaszolván és illetve vitatván, hogy a családi jogból eredő igényekről való lemondás jogérvénynyel nem bír; és hogy az ő tartási igényéről való lemondást tárgyazó s közjegyzői okiratba foglalt egyezség nem csak a már felhozott, de az oknál fogva is érvénytelen, mivel az kényszer hatása alatt jött létre. E panaszoknak nincs megállható alapja; mert az 1894. XXXI. t.-cz. 92. §-a szerint a tartásra nézve a házastársak szabadon egyezkedhetnek és a nő a tartásról le is mondhatván, a mennyiben az ily szerződés a törvény által előirt alakszerűséggel jött létre, az a tartásról való lemondásra vonatkozó részében is jogérvénynyel bir, már pedig a bemellékelt egyezség az 1886: VII. t.-cz. 22. §-a által előírt alakban jött létre; mert továbbá, a mennyiben a nő tartási igényéről lemond, az ideiglenes különélése esetére még akkor sem jogosult férjétől tartást követelni, ha a különélésre a férj szolgáltatott okot, és mert a kényszer vagy megfélemlítésnek, hogy annak alapján valamely jogügylet érvényteleníthető legyen, közvetlen és elháríthatatlan veszélylyel kell járnia, vagyis oly természetűnek kell lennie, hogy az ellen a törvény engedte azonnali védelem kizártnak tekintessék, azonban a felperes által felhozott az a körülmény, hogy alperes őt azzal kényszerítette a kérdéses egyezség elfogadására, hogy megtagadás esetére tőle minden segélyt elvon, nem tekinthető oly kényszernek, mely az egyezség érvénytelenítésére alapul szolgálhatna, mivel felperes, ki a tényállás szerint keresetképes, attól, hogy mint a jelen esetben, igényét akkor is birói úton érvényesítse, elvárva nem volt. Másodsorban az Ítéleti tényállást támadja meg felperes, tanúie*